Vegyük kezünkbe az irányítást! – Böjte Csaba a Vasárnapnak
Meglepő, amikor egy ferences szerzetes mosolyog ránk egy politikai párt videójában…
Erdélyben más azért a helyzet, mert ott most csak egy magyar párt indul a választásokon. Olyan a helyzet, mint Ábel idejében: „nősülj, fiam, itt van Éva!”. Az anyaországban több párt verseng, de erdélyi magyarként egyértelmű, kire szavazzunk. Nagyon fontos, hogy a magyar párt elérje az öt százalékos küszöböt, mert ha ez nem sikerül, nem marad képviselete az Európai Parlamentben az erdélyi magyarságnak. Magaménak érzem ezt a célt, ezért vállaltam a szereplést.
Ezek szerint Ön is ikszel vasárnap?
Hogyne! A kommunizmusban elég sokat szenvedtünk, nem volt jogunk véleményt nyilvánítani, most legalább megvan ez a lehetőség – élnünk kell vele! Azt mondtam mindenkinek Erdélyben is, hogy ez egyszerre lehetőség és feladat is. Lehet üldögélni a kispadon és zsummogni, hogy milyen rosszul játszanak a többiek, vagy be lehet menni a pályára és jobban csinálni. Most itt a lehetőség: benne van a pakliban, hogy kikapunk,
de az is lehet, hogy győzünk! A hit vezessen minket: vegyük kezünkbe az életünk irányítását, döntsünk róla mi!
Jézus Krisztus el mert jönni kétezer évvel ezelőtt a földre: nem üzengetett, nem a mennyek országából drukkolt nekünk, hanem kezébe vette a dolgok irányítását. Ugyanígy nekünk is kezünkbe kell vennünk az életünk irányítását és haladnunk kell a céljaink felé.
Öt évvel ezelőtt az RMDSZ remek eredményt ért el: bár a magyar közösség 6,5 százalékát teszi ki Románia lakosságának, mivel magasabb volt a részvételi hajlandósága, mint a román többségnek, a párt végül 9 százalékot ért el az EP-választáson. Most azonban sokan kongatják a vészharangot.
Sok ember gondolja azt tévesen, hogy ő maga kicsi és jelentéktelen, ráadásul az Európai Parlamentben 750 képviselő foglal helyet, nagy intézmény, nincs tétje, annak, hogy valaki szavaz, vagy otthon marad. Én azt gondolom, igazuk van a politikusainknak;
ez talán a legfontosabb, sorsdöntő választás, ahol szükség van mindannyiunkra!
Mivel érzékeltetné a voksolás jelentőségét?
Az elmúlt években eljutottam Szíriába, Irakba, Egyiptomba. Ezekben az országokban valaha keresztény többségű társadalmak voltak, mára azonban szinte kiradírozták a kereszténységet. Az iraki Moszul környékén például négyszázezer fölött volt Jézus Krisztus követőinek a száma, majd egyetlen nap alatt el kellett menekülniük, mert az életükre törtek. A babiloni pátriárka vérvörös ruhában fogadott minket. Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetessel rákérdeztünk, van-e lehetőségük párbeszédet folytatni a többségi társadalom tagjaival, nagyon egyszerűen válaszolt: nincs párbeszéd. Erősködtünk, hogy meg kéne próbálni, amire válaszul elmondta, hogy ezer éve próbálják, csak éppen sikertelenül. Azért van vérvörös ruhában, mert szinte minden elődje, pátriárkák sora vértanú halált halt. Háromszáz olyan templom van a térségben, amit a közelmúltban felégettek, meggyaláztak a radikális iszlám követői.
Mindezek alapján, látva az európai folyamatokat, tényleg azt gondolom, hogy nagy a tét!
A legfontosabb kérdés az, hogy Európa képes lesz-e megállítani a felügyelet nélküli migrációt, vagy szétesünk és csak sodródunk.
Ugye jól sejtem, hogy a hangoztatott üzeneteivel nem csak az erdélyi, hanem az anyaországi magyarokhoz is szól?
Legszívesebben egész Európához fordulnék, mert mindenkinek tisztában kell lennie, milyen nagy tétje van a döntéseinknek!
Olvassa el ezt is:
