Botond Bálint a Magyar Nemzetben megjelent írása végigvezet bennünket azon a folyamaton, amelynek kényszerű következménye lett a jelenlegi európai parlamenti választások súlyos tétje. Odáig jutottunk, hogy az eredmények meghatározzák az EU jövőbeni politikai irányvonalát. Az uniós magországok úgy tesznek, mintha az Európai Unió egy nagy demokrácia lenne, amelynek parlamentje a nemzetállami parlamenteknél is nagyobb és a szuverenitást érintő jogosítványokkal is rendelkezik. Korábban szó sem volt arról, hogy összeurópai választások határozzák meg az EU által követett politikai irányt.
De hogy jutottunk el idáig? Tényleg a nemzeti szuverenitásunkat védjük meg azzal, ha most vasárnap a Fidesz–KDNP-re adjuk le szavazatunkat? Az biztos: a kormány által képviselt bevándorlást érintő álláspont össznemzeti támogatást élvez, még az ellenzéki szavazók jelentős része is mögötte áll.
Elhittük, nekünk választóknak van arra lehetőségünk, hogy a választások után megalakuló új Európai Parlament és Európai Bizottság révén befolyásolhatjuk az EU politikáját. Botond Bálint cikkében rámutat, a legszűkebben vett politikai irányvonal lényegére nem lehetünk hatással.
Láthatóan kezd kialakulni egy olyan politikai, kulturális és gazdasági elit, amelyik mindent megtesz azért, hogy a kontrollálatlan, humanitárius migráció általánosan érvényre jusson minden tagországban. A magországok számára az általuk korábban elkövetett migrációs politikát – a szolidaritás jegyében – erőltetik a többi országra.
Ennek érdekében úgy tesznek, mintha az Európai Parlament határozná meg minden kérdésben a politikai irányvonalat. Botond Bálint egyenesen “kifinomult csalásnak” nevezi ezt a jelenséget:
hirdetésaz európai nemzetállamok nem az Európai Parlamentnek, hanem az uniónak adtunk át részeket a nemzeti szuverenitásunkból. És a kettő nem ugyanazt jelenti.
A liberálisok céljuk elérésének érdekében minden paritásos és népességarányos vétó lehetőségét el akarják tüntetni a döntéshozatalból. Ezzel is azt akarják elérni, hogy például a migráció kérdésében, akaratuk ellenére az egyes tagországokra erőltessék a központi migrációpárti akaratot.
Az elmúlt öt évben nemzetek önkéntes együttműködéséből formális kényszerdemokrácia lett,ahol a tartózkodó szavazatokat nem tekintik érvényesnek, sértve ezzel a jogállam legalapvetőbb normáit.
A szabadság őréből egy elszabadult, a nemzeteket legyőzni és elpusztítani kívánó szörnyeteg lett.
Ezt a törekvést szolgálta minden erejével a Tavares-, illetve a Sargentini-jelentés is – írja Botond Bálint.
Bebizonyosodott, az EU már nem demokrácia. Azt is látnunk kell, hogy az a demokrácia, amelyre a választók valójában nem lehetnek hatással, működésképtelenné, végül az önkény eszközévé válik.
A liberális diktatúra tehát nagy erőkkel azon van, hogy minden hatalmat és befolyást megkaparintsanak.
A liberális rosszakarók soha nem voltak demokraták, és ugyanúgy mindenfajta szabadság ellenségei, mint a nácik vagy a kommunisták voltak – szögezi le a cikk szerzője, aki többszörösen aláhúzza, hogy mindezek fényében a vasárnapi választás valójában nem más, mint egy újabb népszavazás a betelepítési kvótáról, ahol
a Fideszre leadott minden szavazat a nemzeti szuverenitás megvédését szolgálja.
A bevándorlás (megszállás) kérdése össznemzeti, az ellenzék jelentős része általi támogatást élvez idehaza – állítja cikkében Botond Bálint, aki rávilágít, hogy a magyarok szempontjából kiemelten fontos, hogy a Fidesz–KDNP a lehető legnagyobb, átütő győzelmet arassa vasárnap: a tizenhárom-tizennégy képviselői hely nagyon sokat érhet a választások utáni alkudozásokban, hogy megvédhessük Magyarországot a nemzetellenes erőkkel szemben.
A liberálisok gyávákká válnak a nemzeti erőt és egységet tapasztalva.
Ha most összefogunk, még demokratikus eszközzel, tagországi választással megvédhető a demokrácia és a szabadság.
Persze a hazai ellenzék – gerinc hiányában és a nyugat-európai liberálisokkal összefogva – mindent megtesz azért, hogy az utolsó pillanatig bagatellizálja a migráció és a nemzeti szuverenitás megvédésének kérdését. Ne dőljünk be nekik!
Forrás: Magyar Nemzet
