Az utóbbi években – főként a tömeges bevándorlás miatt – radikálisan megváltozott az Európai Unió működéséről szóló viták tartalma – és persze tétje. Úgy is mondhatnánk: Európában újra megjelent az idő – kontinensünknek ismét van története. Békés Márton Látószög blogon megjelent írását ajánljuk.
„Az Európai Parlament képviselőinek közvetlen megválasztása, azaz 1979 óta a voksolás tipikusan másodrendű jelentőségű választásnak számított a tagállamokban, amelyet a részvételi arányok is rendre visszatükröztek. Most, negyven év óta először azonban elsőrendű választásnak tűnik, hiszen nemcsak azonosítható ügyek vannak, hanem ezeket láthatóan képviselő politikai erők is”. Ráadásul ezek az ügyek-törekvések diametrálisan ellentétesek egymással, gyökeresen eltérő jövőképeket rejtenek magukban, így a köréjük csoportosuló „két tábor között nincs középút – a lövészárkok közötti senki földjének területe napról napra szűkül. A nap végén pedig dönteni kell: ide vagy oda”.
Békés szerint a küzdelemben lényegében a föderalisták és a szuverenisták állnak szemben egymással, a kérdés tehát úgy hangzik: német-francia centralizáció vagy önrendelkező nemzetek együttműködése, brüsszeli birodalom vagy nemzetállamok szövetsége? Bevándorló-kontinens leszünk-e, vagy „az európai őshonos népeket előnyben részesítő keresztény földrész maradunk”? Más megfogalmazásban (és jóval egyszerűbben szólva): Orbán vagy Soros, Salvini vagy Macron?
Az egymással harcoló felek közti konfliktusok tartalmát Békés két módon írja le: egyrészt a globális és a lokális erők, másfelől a jelenlegi európai elit és a nép szembenállásaként. „Egy kozmopolita elitet látunk, amely világfelfogását, gondolkodásmódját, igényeit és vágyait tekintve nemzetek feletti osztályt alkot, amely minden ponton szemben áll a nemzeti keretek között élő és érző »egyszerű választópolgárral«”. Nem szimpla elméletezésről van itt szó, hisz például „az eufemisztikusan »fékek és ellensúlyok« rendszerének nevezett korlátok gyakran olyan antidemokratikus rezsimmé állnak össze (Európai Ügyészséggel, nemzetközi jurisztokráciával, nemkormányzati szervezetekkel), amely választói felhatalmazás nélküli testületek sorával akadályozza meg a demokratikus döntéshozatallal kinyilvánított akarat érvényre juttatását.”
hirdetésA most vasárnapi döntésünknek tehát – évtizedek óta először – valóban hatalmas súlya lehet; ténylegesen a jövőnkről fogunk dönteni.
Békés Márton (a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, a Kommentár folyóirat főszerkesztője) írását itt olvashatják el: Jön a népek tavasza!
