Várható volt, hogy nem mindenhol szól majd az örömóda a nyugati világ vezetőjének és az európai kereszténydemokrácia fővédnökének találkozója kapcsán. Különösen azok után, hogy Donald Trump külügyminisztere, Mike Pompeo lemondta hivatalos berlini útját. Egyesek szerint ennek igen erős üzenetértéke van. Ami biztos, hogy nem volt sajtó az írástudó és Magyarországot ismerő világban, amely valamilyen formában ne számolt volna be a találkozóról.
A németek hűvösen, a franciák kakasként. Az oroszokat a gáz érdekelte.
Németországban alig jelent meg véleménycikk tegnap délutánig. Csak találgatni lehet, hogy miért. Így kénytelen-kelletlen mi is találgatunk. A fegyelmezett német sajtó bármennyire is kritikus Magyarországgal, az USA elnökébe nem mernek még csak belecsípni sem. Pedig milyen érdekes lett volna egy Webernek üzenő véleménycikk Trump üzeneteivel – főképp a migrációról. Ehelyett például a Badische Neueste Nachrichten magyarázatokba bocsátkozott:
„A budapesti jobboldali kormány teljesen az USA-republikánusa ízlése szerint való. Ezért keresi a kapcsolatot Olaszországgal és Lengyelországgal is. Szándéka az, hogy Európát kilendítse a ritmusból, és az EU-t megfertőzze. Ugyanezt teszi Vlagyimir Putyin is, habár a Kreml urához sokkal közelebb áll Orbán, mint Trumphoz. A jogállam és a hatalommegosztás elvei Trump és Orbán számára is finoman szólva rugalmasak és többféleképpen értelmezhetők. Ezért nem hozza szóba Washington sem a magyar támadásokat a demokrácia ellen. Habár nem tetszik Trumpnak, hogy Orbán szégyentelenül flörtöl Oroszországgal és Kínával, de a többi kérdésben túlsúlyban van a populista belátás.”
Mi tagadás, savanyú a szőlő, hiszen ha máskor nem, ilyenkor kiderül, hogy van élet Németországon kívül is. Nem minden olyan fekete fehér, mint amilyennek Berlinben vagy épp Párizsban gondolják. Apropó: Párizs. A L’Obs a régi ATV stílusában, már-már Halmai Gábort és Heller Ágnest megidézve böffentett valamit a késsel, villával evő olvasók elé.
hirdetés„A látogatás nemcsak azért hatalmas hiba, mert egy olyan vezetőt támogat, aki sikeresen felszámolt egy demokráciát, hanem mert egy olyan menetrendet hagy jóvá, amely alapvetően veszélyezteti a transzatlanti biztonságpolitikát.”
Itt, úgy tűnik, nem csak a szőlő savanyú. Szerencsére azért nem minden francia lap kezdte ezzel a sorait, ám nehéz pozitív cikkre találni – legfeljebb pozitívabbra. Ezzel szemben a világhatalomért folyó versenyben kevésbé érdekelt országok jó szemmel fogadták a találkozót – erre tökéletes példa az Irish Times tegnapi írása.
Érdemes azonban keletre is tekinteni. Oroszországban ugyanis egyáltalán nem fogadták hűvösen a találkozót, ami persze nem jelenti azt, hogy ne egy emberként féltette volna az orosz újságírói szakma a Kreml érdekeit. A Cargrad nevű online portál megjegyzi, Orbán Viktorban és Donald Trumpban közös, hogy mindketten „kiközösítettek” („száműzöttek”). Trumpot nem csak a demokraták, hanem a sajátjai, a republikánusok is támadják.
Trumpra és Orbánra is nyomást gyakorolnak a liberálisok és a globalisták az óceán mindkét oldalán.
Kritizálják őket a konzervativizmusuk, a demokraták és eurobürokraták számára idegen tradicionális keresztény értékek védelme miatt, és azért, mert küzdenek az „újonnan érkezőkkel” szemben. Közös továbbá az is, hogy valódi konzervatívok, így ellenzik a migrációit, és ezért a globalisták ellenségei. A Cargrad is kiemeli természetesen, hogy az energiabiztonság kérdése Trump számára elvi jelentőségű – és elégedetlen azzal, hogy Magyarország, Németország és Európa többi része is Oroszország „gázbéklyójába” van kötve.
