Miért félünk az iszlámtól?

Ha ma élne a napi áldozó és heti gyónó, mártírhalált halt Brenner János a hasonló habitusú szüleivel együtt, akkor a Katolikus Egyház nem tudná kielégíteni lelki szükségleteiket. Ő híveiért az életét áldozta. De az összes többi pap is, aki mindenről lemondva, számos nehézséget vállalva áldozza életét egyháza és hívei szolgálatára. Életüket áldozzák a szerzetesek is, részben ugyancsak egyházuk és a hívők szolgálatára, de minden szerzetesrend ezentúl még valamilyen fontos, de másoktól el nem látott társadalmi cél érdekében is dolgozik (betegápolás, fogolykiváltás, utcagyerekek nevelése, stb.).

Áldozat azonban a házasság is. Az ember megházasodva föláldozza korlátlan szabadságát, a gyermekek érdekében munkáját. Ezzel egyszersmind lemond számos egyéni kedvteléséről és sok egyébről.

Egy tanár mesélte, hogy a Dugovics Titusz hőstettét ábrázoló kép előtt osztályának elmagyarázta a jelenet történeti hátterét, Dugovics Titusz hőstettét, és annak értelmét. Egy fiú hangját hallotta az osztályból: „Hát ez tiszta hülye volt”. Nem értette meg az illető, hogy a haza is lemondást, áldozatot követel meg a polgáraitól.

Ma ugyanis az ember a hazáját azon méri le, mennyit kap tőle. A foglalkozását, a hivatását, a házasságot és minden más emberi kapcsolatot annak hasznosságával mér. Nem csoda, hogy nincs elég pap, házasság, gyermek, katona.

Az iszlám állam katonái Líbiában lefejeztek huszonegy egyiptomi keresztényt. Mindegyiknek fölajánlották az életét az áttérésért cserébe. Mind a huszonegyen vállalták a halál áldozatát is hitükért. Ma egész Európában nehéz lenne huszonegy hasonló áldozatkész embert találni.

Ugyanez az áldozatkészség jellemzi a muzulmánokat is, ha a hitükről van szó.

Sötét jövő előtt állunk.

Maróth Miklós