Pálffy István: Két lehetőségünk maradt
Minden látszat ellenére, amit Európa-szerte a szavazólapok sejtetni fognak májusban, a képlet a kontinensen nagyon egyszerű: versenybe szállnak a migrációt támogató és az azt ellenző pártok. Föderalisták és szuverenisták.
Amikor Magyarországon a bevándorlást ellenezzük, a magyar emberekkel vagyunk. Európa szerves fejlődését segítjük, nem az erőszakosan nyomuló brüsszeli bürokráciát – írta a Magyar Nemzetben Pálffy István. A diplomata rámutatott; hatalmas különbség van Európa-párti politika és az Európai Egyesült Államok pártolása között.
Mint írta, modern nemzetállamok épültek az utóbbi harminc évben a kontinens közepén, európai elkötelezettségű országok, ahol az emberek büszkén megélhetik nemzeti azonosságukat. Két évtized alatt keservesen átalakultak a gazdaságok, az új generációk munkát találtak, perspektíva nyílt a családok számára, nyitva áll a verseny odahaza vagy az uniós tagországok munkaerőpiacán.
Itt nincs szükség bevándorlók millióira. Ezt a hazát mi építettük – tette hozzá.
Pálffy úgy látja, még csak most adagolják a brüsszeli tervet a nyugati és északi országok népeinek is, nyomják le a nemzetek torkán, „málnaízű pezsgőtablettában oldják fel számukra a nyílt társadalom keserű piruláit”.
S bár „a migránsok Európában többnyire értelmezhetetlen kultúrát hoznak magukkal, nem tisztelik a törvényeket és nem értik a helyi morált”, mindezt szóba hozni és bemutatni tabunak számít.
A történelmi kontextust bemutatva a szerző megjegyezte, hogy míg Európa jobb sorsra érdemes felén népeinket sokszor birodalmak nyomták el, nyugaton éppen ezzel ellentétes volt a trend és divatba jött a gyarmatosítás. Ugyanakkor „szabadságharcaink során a Nyugat többnyire félrenézett. Az Európa birtoklásáért folyt XX. századi országversenyben nem indultunk, a kényszerű csatlakozás maradt a mi régiónk államainak sorsa.”
S a különbség számos téren kézzelfogható, világos ma is. Megkerülhetetlen például a kereszténységgel ápolt kapcsolat: míg a hit a rendszerváltozásokat követően megújulásnak indult a mi régiónkban, nyugaton a szélsőséges és ideges szekularizáció került még inkább előtérbe. A „fejlett” sajtó rárepült a bűnös papok erkölcsi tetemeire, míg a keresztény Keleten újraindult az egyházi sajtó, a karitatív szervezetek és a hittel nevelés.
Pálffy István aláhúzta: az Európát jelentő keresztény-zsidó kulturális szféra Nyugaton visszaszorult, keveredett, a multikulti jelentéktelenné tette. Idehaza és a szomszédjainknál az önálló, nemzeti kultúra éledt újjá a keresztény alapokon. Az azonban alighanem végzetes a Nyugat számára, hogy feladta a kereszténységet, miközben behívta a más vallási alapon álló muszlim többségű tízmilliókat. Fontos tudnunk: két missziós vallás van a világon. Ha a kereszténység Európában visszavonul, az iszlám fog terjeszkedni.
Májusban tehát két választás marad, Európa vagy a keresztény-zsidó gyökerekből táplálkozó közösség lesz, ahol az ember méltósága, a magántulajdon tisztelete, az igazságosság, a szociális érzékenység és a természetből levezetett törvények, a jog uralkodik, vagy nem lesz.
A teljes írás ide kattintva olvasható.
