Kísértet Hunyadi (Bán Mór Hunyadi-könyveiről)
Nem tudom, a történelemtudomány szigorúbb-e a maga tételeinek védelmében, mint a fizika. Azaz, például nyugodt lélekkel beleélhetjük-e magunkat a fotelben olvasgatva abba, hogy Hunyadi János a kun Vajk Kenéz gyermeke és Luxemburgi Zsigmond fia is – egyszerre.
De miért is ne, ha egy pontosan leírt véletlen haláleset és a belőle származó, korabeli félreértés gyors és tudatos elterjesztése áll a háttérben? Mégpedig olyan kitűnő jelenetben bemutatva, ami után már szinte mindegy is, hogy valószínűleg sem a véletlen, sem a félremagyarázás nem történt meg soha.
A tudományos-fantasztikus irodalomhoz hasonló „történelmi fantasztikus irodalom” (historical fiction) kibontakozásának vagyunk szemtanúi, amelynek egyik alapja a romantikus és a realista történelmi regény (pl. Eötvös József, Gárdonyi Géza és Herczeg Ferenc művei), a másik pedig az igazi sci-fi.
A Hunyadi János származásáról szóló, említett remek epizód Bán Mór Hunyadi című regényfolyamából származik (Első könyv, A Hajnalcsillag fénye). 
Bán Mór művének méltatói elsősorban a Hunyadi-könyvek történelmi hűségét, például a csataleírások életszerűségét, a fegyverzetek bemutatásának pontosságát szokták kiemelni. Kevesebb figyelmet kapott mindezek mellett a valósághűség és a gazdag képzeletvilág ötvözésének elbeszélői módszere, továbbá a műfajok (hagyományos történelmi regény, családregény, kísértethistória) „vérfrissítő” vegyítésének irodalmi értéke.
E szempontokból kiindulva a sorozat talán legjellegzetesebb darabja az említett első könyv.
A Hunyadiak őse, Csorba egy régi családi viszálykodás miatt menekül Havasalföldről Magyarországra. Ellenfelének, a „Draculea nemzetségbeli” Vlad úrnak és harcosainak ábrázolása a kísértettörténetek titokzatos világába vezeti át a regény egy cselekményszálát:
„Kámzsás zarándokoknak tetszenek, fekete köpenyben gubbasztanak nyergükben. Arcukból semmi sem látszik, vezetőjük, e középen léptető, hórihorgas alak kámzsájának árnyékából fehérlik csak valami pergamenszerű. Vékony orra kiemelkedik beesett, már-már csontvázszerű arcából. (…) Vlad, a fekete ember lassan félretolja útjából a térdeplő Csorbát. Sötét bűz árad a testéből, a fekete köpenyből, dohos rothadás.” 
Szinte a Gyűrűk ura film fekete lovasai jelennek meg előttünk, akikkel majd Csorba leszármazottai is harcra kényszerülnek, köztük Hunyadi János.
Bán Mór szakít a romantikus történelmi regénynek azzal a hagyományával is, hogy a főhős a történet elejétől a végéig feltétlenül (és egysíkúan) pozitív jellem. Hunyadi János „rossz fiú” a regényfolyam kezdetén: kötekedő, tivornyázó, részegeskedő alak, aki indulatkitörései során gyilkos szándékkal ront rá ellenségre és barátra egyaránt. Kapunk erre némi magyarázatot azokból az utalásokból, részletekből, amelyek Hunyadi kamaszkori sérelmeiről, mellőzöttségéről, szerelmi csalódásáról szólnak. De nem ez a lényeg. Az író nem törekszik a jellemfejlődés aprólékos, hiteles ábrázolására. Ehelyett a meghökkentő, kiélezett jelenetekben a későbbi törökverő Hunyadi látványos erkölcsi felmagasztosulását készíti elő. Ekképp a mi Hunyadi Jánosunk szinte Saulusból lesz Paulus. Mi pedig, olvasóként, újra bevallhatjuk az ötlet (és kitűnő megírása) hatása alatt, hogy már szinte nem is számít, mindez vajon így történhetett-e. 
A regény gazdag hatásmechanizmusának fontos eleme a sajátos elbeszéléstechnika. A történet ugyanis nem Hunyadi János nagyapjának (Csorba) életével kezdődik, hanem a mohácsi csatával, aminek idején már nem csupán a nagy törökverő, hanem a fia, Mátyás sem élt. A csatát végigharcoló, súlyosan megsebesülő vén vitéz (Deér-Sólyom István) az események fő elbeszélője sem élte át azokat, hiszen még meg sem született, amikor Csorba a maga Drakulájával harcolni kezdett.
Mesés történetet olvasunk, ahol a fordulatok fontosabbak, mint a históriai hűség. Jellemző, hogy a vén vitéz (a leendő narrátor) első megjelenését milyen rémült kifakadás kíséri a regény harmadik oldalán: „Kísértet! (…) Te már kétszer meghaltál!” – mondatja az író egy mellékszereplővel. 
Bán Mór a Hunyadival meghonosította a történelmi regény egy új változatát a magyar irodalomban, a történelmi fantasztikus regényt. Egy biztos, Hunyadi János ettől nem lett kevesebb. Hogy több lett-e, kiderül majd abból, hogy Bán Mór százezernyi olvasója szeretettel, kegyelettel emlékszik-e tíz-húsz év múlva is a nagy törökverőre.
Ahogy majd az is kiderül egyszer, elérhető-e mégis a fénysebesség.
Ősi János
magyar-történelem szakos középiskolai mestertanár, történelmi regényíró
