Az idei húsvéti ünnepeket vidéken töltjük, ahol nem vagyunk otthonosak a helyi viszonyokban. Mint azt keresztény kötelességünk előírja, már jó előre igyekeztünk otthon tisztázni, hogy errefelé a katolikus templomokban hol és mikor kezdődnek a nagyheti szertartások.
Nyilvánvalóan a helyi közösségek életébe szerettünk volna az ünnepeken bekapcsolódni. Ez nehézségekbe ütközött, ugyanis az interneten semmiféle érvényes adatot sem tudtunk találni, sőt, az országos miserendet is már évekkel ezelőtt újították meg utoljára. Nem maradt más hátra, mint a helyszínen tájékozódni a templomajtókra kitűzött nagyheti szertartásrend alapján.
Ilyet azonban nem találtunk. Az ajtók zárva voltak, kívül pedig nem volt hirdetés. Gondoltuk, majd az általános szokásnak megfelelően este hatra elmegyünk nagypénteken a csonka misére. A helybeli plébános azonban a Biblia szövegének magyarázata alapján délután háromkor tartotta a szertartást, este hatra a templom ismét zárva volt.
Jobb híján sétáltunk egyet. Nyaralóhely lévén a boltok, éttermek és a kocsmák bezzeg nyitva voltak. Az emberek szórakoztak, ettek, ittak (a böjt eszükbe sem jutott), másnap pedig olvastuk, hogy Veszprémben egy embert valamelyik szórakozóhelyen agyonvertek.
hirdetésVédjük keresztény hagyományainkat a migránsokkal szemben.
Maróth Miklós
