Az I. világháború éveiben nemcsak a katonák, de a hátország lakossága is gyakran nélkülözésre, lemondásra kényszerült. Egy időben például rendeleti úton még a húsvéti tojások festését is megtiltották. A jogalkotók a szabályok megszegőinek két hónapig terjedő elzárást és kétszáz korona pénzbírságot helyeztek kilátásba.
Az I. világháborúban a harcoló felek lakosságát gyakran érintette az éhínség is, épp ezért a kormányzat arra törekedett, hogy – ahol csak lehet – takarékoskodjon az élelmiszerrel.
Ennek jegyében született az a döntés, hogy a tojásfestést is betiltják, erről külön tájékoztatták a lakosságot is. A hír megjelent az újságokban, a Honti Lapokban is részletesen taglalták a problémát: „A piros-tojás. A szigorú kormány, mint már jelentettük, rendeletet adott ki, s ebben arról esik szó, hogy a tyúktojásnak a húsvéti ünnepek alkalmából szokásos festése, valamint árusítása az egész ország területén tilos. Ha pedig valaki mégis foglalkozik az efajta tojások festésével, avagy adásvevésével, az húsvéti ajándékul két hónapig terjedhető fogságot és kétszáz koronát megérhető pénzbírságot kap…”.
Fotó: MTI/Vajda János
A cikk arra is rávilágított, hogy a rendelkezés nem kellő pontossággal szabta meg a korlátozásokat: „Ennek a rendeletnek, amely máskülönben a mai tojásínség idején rendkívül bölcs dolog, a kijátszása azért lehetővé válik, mert a kormány kizárólag a tyúktojásra rendeli el a tilalmat, fittyet sem vetve azokra, amiket a kacsák, a libák, a pulykák és a galambok produkálnak elég nagy mennyiségben s amik szintén megbírják a húsvéti festéket”.
Az írás így folytatódott: „De mégis nagy ünneprontó szomorúsága van ennek a rendeletnek: megöli a húsvét poézisét, a piros tojást. A húsvéti öntözködés jutalmát a legény nem kapja meg a leánytól, s a kis diákok elöntözött rózsavize nem terem igazi piros tojást, legföljebb cukorból, papirosból valót. Sokat kárpótol ugyan a megöntözött kisleány boldog mosolya, kárpótol a gomblyukba tűzött virág is: de a húsvéti piros tojást, a nyíló tavasznak – allegorikus és nem allegorikus értelemben – boldog szép emlékét, amit a másik húsvétig emlékül lehetett eltenni a kihúzós almáriumra: ezt nem kárpótolhatja semmi. Hej pedig micsoda öröm volt az a háznál, amikor nagyszombaton elkezdődött a piros-tojás festés. (…) Most mindennek vége. Aki piros tojást mer készíteni: annak a törvénnyel gyűlik meg a baja”.
hirdetés
Fotó: MTI/Bojár Sándor
A rendelkezés azonban – mint említettük – nem volt tökéletes. A jogalkotók nem ügyeltek a szabály megfogalmazásakor arra, hogy nem mindenhol festik pirosra a tojást.:
„A csendőr egy gallai asszonyka kötényében nyolc kékre festett húsvéti tojást födöz föl. Persze, kérdőre vonja az asszonyt, elkobozza a tojást s megteszi a feljelentést. A tárgyaláson az egyszerű asszony védekezik: Kérem, a mi falunkban csak azt dobolták ki, hogy pirosra nem szabad fösteni a tojást. De hát minálunk úgyis mindig kékre szokás fösteni…
Nézik, nézik a közigazgatás férfiai a tojás-rendeletet: biz abban csak a pirosról van szó. A kékről szó sincs. De azért, persze, bűnösnek mondatott ki az asszonyka, mert ha a pirostojás-tilalmat statuáló rendelet színét nem is, de a szellemét megsértette”.
A tojásfestést tiltó rendeletek egészen a háború végéig érvényben maradtak, így csak a háború után lehetett legálisan ismét piros tojást adni húsvétkor a locsolóknak.
Forrás: ujszo.hu Fotó:MTI/ H. Szabó Sándor, Vajda János, Bojár Sándor
