Húsvét egy gyermekotthonban
A húsvét a gyerekeknek a tavaszi szünetről, a családról és persze az elmaradhatatlan csokoládé-hegyekről szól. Gyerekkoromban én is egész évben vártam a húsvét vasárnapot, amikor indult a keresés reggel a házban, hogy összegyűjtsük az egész évre elegendő csokitojásokat, és – mintha ez nem lenne elég –, másnap mentünk a nagyszüleinkhez folytatni a vadászatot.
Nem minden gyermeknek telik nyugodt környezetben ez az ünnep, nem mindenkit vesz körbe egy szerető család, ahol az a legnagyobb probléma ebben a három napban, hogy nehogy megfájduljon a hasa a kicsiknek a sok befalt édességtől.
A gyermekotthonokban nevelkedő gyermekeknek csak akkor van húsvét, ha mi, szerencsésebb helyzetben élők gondoskodunk róla. Hozzájuk nem megy vasárnap a nyuszi, és nincs sonka az asztalon. De nekünk van lehetőségünk arra, hogy másoknak is juttassunk egy kicsit abból a sok szeretetből és gondoskodásból, amiben nekünk részünk volt gyermekkorunkban.
Idén is megleptük a gyermekeket egy kis édességgel, amit olyan örömmel fogadtak, hogy a kisgyermek énem is elszégyellte magát. Nemcsak a kisebbek ugráltak boldogságukban, akik között van egy-két éves is, hanem a nagyobbak, a 16-17 évesek is éppannyira örültek a csomagokba rejtett finomságoknak.
Sokan hazamennek a gyermekotthonokból az ünnepekre, ahol gyakran még az is nehézséget okoz, hogy estére kenyér kerüljön a tányérjukra, nemhogy csokoládét ajándékozzanak a kisebbeknek. De ezzel a kis figyelmességgel óriási örömöt szerezhettünk, és éppen a hazamenetel miatt már csütörtökön elvittük az ajándékokat, hogy senki se maradjon húsvéti tojás nélkül.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának jóvoltából három hatalmas, két nyolc kilós és egy tíz kilós csokitojást kapott a Bolyai Gyermekotthon Központ, ahol a nevelők azonnal át is adták a gyerekeknek. Minden apróság kapott egy fakanalat, és hatalmas lelkesedéssel estek neki a sokuknál magasabb csokitojásnak, majd a darabokat szétosztották egymás között.
