Bese Gergő: amikor valaki maga dönti el mi bűn és mi nem, akkor Istent játszik
— A Katolikus Egyház azt mondja, hogy legalább évente egy alkalommal, húsvétkor menjünk el gyónni. Miért pont húsvétkor?
— Ez a legnagyobb ünnepünk és Krisztus feltámadását nem lehet mocskos lélekkel végigélni. Nagyon fontos, hogy tiszta lélekkel emlékezzünk Jézus kínszenvedésére, halálára és feltámadására. A húsvéti gyónás és áldozás arra szolgál, hogy erre a nagy ünnepünkre rendet tegyünk legbelül.
— Személyes tapasztalatom, hogy ilyenkor gyakran futószalagszerűen megy a gyóntatás. Hogyan tudjuk ezt elkerülni és a lelkiségre helyezni a hangsúlyt?
— Ne hagyjunk, mindent az utolsó pillanatra, ha van lelki vezetőnk és rendszeresen gyónunk, akkor elkerülhetjük azt, hogy úgy érezzük, futószalagon vagyunk. Ebben az esetben elég lesz, ha három percet vagyunk bent, hiszen ismerjük egymást.
— Mi az ami a gyónást tényleg gyónássá teszi?
— A gyónáshoz az kell, hogy felsorold és megbánd a bűneid, ne hagyj ki tudatosan semmit, mert az érvénytelen, majd kapsz penitenciát, amelyet el kell végezni, ezután lesz érvényes a gyónás. Az, aki nem gondolta komolyan, ne várjon lelki békét és megkönnyebbülést magában, mert a lelket nem lehet átverni. Fontos azt is tudni, hogy a gyónási titok nemcsak a papot, hanem mindkét felet kötelezi!
— Mit tehetnek azok, akiknek nincs lelki vezetőjük, de szeretnének lelki megújuláshoz jutni?
— Aki csak az ünnepben megy el gyónni és azt csupán a szokás kedvéért teszi, nem bánja meg igazán a bűneit, így lényegében csak egy színjátékon vesz részt.
Krisztus kínszenvedése a bűneink megváltása miatt történt. Kereszthalálával és feltámadásával legyőzi a bűnt és a halált. Ezt a hármasságot csak úgy tudja egy igazi katolikus megünnepelni, Krisztus testét méltó módon magához venni, ha megtisztult lélekkel ráhangolódott az ünnepre.
Fontos megérteni, hogy Jézus miért vállalta fel a szenvedést. Aki bűnösen megy a szertartásokra és bűnt hordoz magában, az nem akarja elengedni azt a bűnt, amit Jézus magával vitt a Golgotára.
Nem fogadja el, hogy Jézus azért vitte a keresztet, hogy megszabadulva bűneinktől könnyebb legyen az életünk. Ha ragaszkodunk a bűnhöz, Krisztus ezen szenvedése félsiker és nem ér el hozzánk áldozatvállalásának lényege. Ferenc pápa húsvéti üzenetében azt írta: „És a Húsvét felé vezető utunk éppen arra szólít bennünket, hogy újítsuk meg keresztény arcunkat és szívünket a bűnbánat, a megtérés és a megbocsátás révén, hogy megélhessük a húsvéti misztérium kegyelmének teljes gazdagságát”.
Van egy negatív sztereotípiánk a gyónásról. Sokan emlegetik: „én vallásos vagyok a magam módján”, „majd én megbeszélem a Jóistennel” – amikor ezt mondja valaki,
akkor Istent játszik.
„Ez bűn, ez nem bűn, ezért bocsánatot kérek, amazért pedig nem.” Ki fogja ezt eldönteni? Az illető nyilván úgy gondolja, hogy majd ő eldönti a kérdést, csak szerintem innentől kezdve a dolog nem túl hiteles.
Akik el akarják kerülni, hogy a gyónást egyfajta formalitásnak érezzék, azok szívből ajánlom, hogy válasszanak maguknak lelki vezetőt, gyónjanak rendszeresen, 1-2 havonta, és engedjék, hogy a lelki vezetőjük formálja és irányítsa az életüket a jó irányba. Fogadják meg a gyóntatójuk tanácsait azért, hogy a „bűnt és a bűnre vezető utat elkerüljék.”
