Pilátusverés, kiszebábégetés, zöldágjárás – van-e „magyar húsvét”?
– Beszélhetünk sajátosan magyar húsvéti hagyományvilágról, szokásokról, szóval amolyan „magyar húsvét”-ról?
Olyasmi, hogy „magyar húsvét”, önmagában nem létezik, illetve mindazt, ami a húsvéthoz kapcsolódóan magyarnak mondható, más népek folklórjában is megtaláljuk. Még az olyan, sokak által „jellegzetesen magyar”-nak gondolt egészség- és termékenységvarázsló rítusokra is igaz ez, mint amilyen például a húsvét hétfői locsolkodás, vagy – más tájegységeken – a lányok megvesszőzése; ezek szintén több európai népnél jelen vannak, nem csak Magyarországon.
– Jellegzetesen magyar elegye sem létezik az efféle szokásoknak?
Ez nehéz kérdés, mert ha a néprajz eredményeit vesszük alapul, akkor én inkább a regionális különbségekre hívnám fel a figyelmet. Más a húsvét ünnepköre a Felvidék egyes területein, és megint más az alföldön. A húsvétot megelőző virágvasárnapi kiszehajtás, kiszebábégetés pl. általában a nyelvterület északi részén volt jelen, máshol ismeretlen maradt. Arrafelé viszont a tót atyafiak is ismerik, és ha nem is teljesen ugyanúgy adják elő, főbb elemeiben azért hasonlatosan.
– Jellemzően hogyan kapcsolódnak ezek a szokások és hagyományok a különböző keresztény egyházak hivatalos tanításaihoz (és hogyan válnak el azoktól)?
A húsvéti időszak különböző ünnepeit, azok szokásrendszerét és hiedelmeit nagyon erős keresztény egyházi hatás érte, kezdve a böjt megtartásától a virágvasárnapon át egészen pünkösdig. Ezzel együtt jelen vannak mindenféle „pogánykori”, vagy legalábbis a kereszténységtől független elemek is. Ilyenek a természet (tavaszi) újjászületését váró úgynevezett zöldágjárások, a virágvasárnapi kiszebábu elégetése/vízbeverése vagy épp a már említett locsolkodás/vesszőzés is. Ezek mind korábbi kultuszok emlékei, maradványai.
Az egyházi és bibliai tematikájú szokások, hiedelmek, vallási népénekek száma egyébként igencsak magas a húsvét körüli időszakban. Különösen is érdekes szokás a „Pilátusverés”, melynek során az oltár lépcsőjét – vagy a templomi padokat – a hívők botokkal verték, mégpedig azért, hogy Pilátus szenvedjen, amiért elárulta Krisztust.
– Érdemes bármilyen okból a húsvéti hagyományokban megbújó eretnekségekről beszélni…?
Nincs szó eretnekségről, inkább egymás mellett élésről. Voltak persze időszakok, amikor a papság jobban üldözte ezeket a szokásokat/hagyományokat. Például a református prédikátorok egy időben igencsak ki szerették volna gyomlálni őket az ünnepek mellől. Református vidékeken – ennek köszönhetően – gyakran szegényesebb is lett a repertoár, mint a katolikusoknál; de nem mindenhol.
– Léteznek a feltámadás öröméhez kapcsolódó táncok?
– Nincsenek ilyenek, viszont van „húsvéti bál”… a hosszú böjt után végre újra lehet bált rendezni, mulatni.
– Kezdenek kikopni a húsvéti szokások a vidéki ember életéből is? Vagy még tartják magukat?
– Számos szokás tartja magát – vagy egyenesen újjáéled. A virágvasárnapi szokások feltétlenül ilyenek, de például Csíkszeredán máig több ezren állnak sorba sonkával és kaláccsal teli kosarukkal a papok előtt az ételszenteléseken. Aztán élnek és virulnak a körmenetek, a passiójátékok… sőt mondhatjuk, hogy ezek kifejezetten az egyház hatására „támadtak fel” egyes helyeken.
– A locsolkodás jellemzően az eredeti, „brutális” formájában működik?
Szerintem a „szagosvíz” mellé sok helyen visszatérőben van a „rendes”, vedres locsolkodás… Vagy legalábbis a szódás. 
