Zenés-demokratikus templomrombolás (Mesék Európából – 1. rész)
A stuttgarti rendőrkommandó speciális macskás különítménye végül a közeli tematikus játszótéren találta meg a rosszcsontokat. Ketten közülük épp a Riemann-sejtésről diskuráltak egy ízléses betonkockán – arcuk egészen kipirosodott a szellemi élvezettől –, a társaság harmadik tagja, a parányi Mohamed azonban szemmel láthatóan nem volt önmaga. Teljesen be volt fordulva, s szomorú arccal, édesen csepegő nózival hordta, egyre csak hordta a durva homokot a számára oly kellemetlen inzultus során piroskás árnyalatot kapott késre… 🙁 Úgy érezte, látni se bírja többé a megalázódása emlékét kíméletlenül párolgó szörnyű szerszámot, mely széltében alig volt 5, hosszában pedig 36 centiméter.
„Nem szabad tiszteletlennek lenni – ismételgette –, mert az csúnya dolog.” 🙁
Az egyenruhások óvatosan közelebb léptek a cicáikkal, övükből előhúzták a rendszeresített süvegcukrot, aztán szépen, illemtudóan megkérlelték a srácokat, hogy, ha épp ráérnek, persze nem sürgős, tényleg, de azért mégis, adott ponton tartsanak már velük ide a kapitányságra, nincs messze, jó buli lesz. Némi barátságos dulakodást, fiúcskás veseszurkálást követően aztán, nosza, el is indultak.
Az odaúton a rendőrbácsik megengedték a gyerekeknek, hogy vezessék picit a rendőrkocsit. Még szirénázhattak is a kis kópék! 🙂
Merkel asszony néhány órával később személyesen látogatta meg a csöppségeket a nyomasztó, alig 40 m²-es cellában, ahol egész Európa nevében bocsánatot kért tőlük az őket ért példátlan tiszteletlenségért, majd sietve leszögezte: az aljas módon, spontán leszúródott „férfi” viselkedésére természetesen nincs semmiféle mentség. 😠 A találkozó kiváló hangulatban telt, jóllehet a srácok kezdetben nehezen lazultak. – Wir schaffen das – búgta Angela néni az ölében szuszogó olajfa-csemeték fülébe, megsimította őket a párnás kezével, kicsit a pocijukat is megpaskolta, aztán olyan karácsonygergelyesen is megsimította őket a párnás kezével, végül finoman beletúrt erős, meglepően dús szakállukba. – Szeretnétek, én schátzijaim, hogy kilakoltassunk valakit, hm? Az gut lenne nektek, ja? – jött a váratlan ötlet, s jaj!, lett is mindjárt jókedv és kacagás abban a ronda cellában, még a kétméteres plazmatévét is könnyű szívvel hagyták ott a kölyökbocik, amikor izgatottan felütötték a vaskos telefonkönyvet! 😂 – Legyen mondjuk ez a Hans Über nevű csúnya faschiszta Hitler, kleine kinder nyuszi, ja, gut? – kérdezte Angela a piszén-pisze Mohamedtől, aki mostanra szinte teljesen feloldódott, kockacukor a langyos tejben, ficki-ficki?, tudakolta bátortalanul, s közben nézett azokkal az ártatlan, nagy barna szemeivel, olykor már bizonytalan döfő mozdulatokat is tett a levegőben, mintha csak egy szárnyait próbálgató, aranyos kakukkfióka volna ❤️ – szóval kimerült volt ugyan, de mind kevésbé emlékezett a borzalmas esetre.
A derűs nap végén a Transzgender Ciszmarxista Felszabadítási Fórum és a Társaság a Nyitott Óvodákért Emberi Jogi Egyesület LIDL-tagozata közös közleményt adott ki, melyben mélységesen mély együttérzésükről biztosították a három medvebocsot, valamint előrelátóan jelezték: a csipet-csapat mindhárom tagját szívesen látják az egy hét múlva megrendezendő kölni bikinis vallásközi expón, illetve az azt követő zenés-táncos-demokratikus templomromboláson, ahol – insallah – a további közeledésre, egymás kultúrájának mélyebb megismerésére is kiváló lehetőség nyílhatna. 😍
*
(Ez a történet a képzelet szülötte. A valódi Németországban ilyesmik természetesen soha nem fordulhatnának elő.)
