Nincs mese – pedig szükség lenne rá
A Felvidék.ma hasábjain megjelent cikk szerzője felhívja a figyelmet, hogy fejlődésük szempontjából mekkora hátrányba kerülnek azok a gyerekek, akik nem hallgatnak mesét, hanem a képernyőről érkező mesék miatt szenvedi el a belső képnélküliséget.
A belső képalkotás minden mesehallgatás jellemzője. Ám amint azt a külső kép leuralja, a gyerekek többé nem tudnak közöttük különbséget tenni. Nem véletlen tehát az az általánosnak nevezhető jelenség:
amikor a szülők lekapcsolják a rajzfilmeket, a gyerekeken úrrá lesz az agresszió.
Az ilyen felszínes szórakozást nyújtó vetített meséknél sokkal fontosabbak az olvasott mesék. Mondjuk éppen Csukás István Kossuth-díjas magyar költő, író nemzedékeken át hódító népszerűségű meséivel. A Süsü, Pom Pom és Mirr-Murr kalandjainak írója is – Hans Christian Andersen dán mesemondóhoz hasonlóan – ezen a napon, április másodikán látta meg a napvilágot – emlékeztet a cikk szerzője e kiemelt nap magyar vonatkozásaira.
A mesék nemcsak szórakoztatnak, hanem nevelnek is: az életről tanítanak, érzelmi kapaszkodókat nyújtanak és segítik a személyiség fejlődését
– magyarázza a cikk szerzője, aki hozzáteszi: a gyermek a nyelvi készségeken és a fantázia fejlesztésén túl érzelmileg is fejlődik. A mesék feszültségoldó hatással rendelkeznek, a gyermek meglévő félelmeit, szorongásait fel tudja dolgozni a mesék által.
A mesék a gyerekek gondolkodását jelenítik meg, és érthetővé teszik számukra a világ működését. A jó mesék, például a népmesék, szimbolikus formában az élet nagy kérdéseivel foglalkoznak, súlyos problémákat járnak körbe. Nem szabad elfelejteni a mese szerepét a beszéd, és a szókincs fejlődésében sem – összegzi a Felvidék.ma oldalán közölt írás.
(Forrás: Felvidék.ma)
