Megrendítő, szertartásszerű esemény volt Nagy Imréék kihantolása

Grósz Károly magyar miniszterelnök 1988-ban jelentette be Kanadában, hogy a Nagy Imre-perben kivégzett 1956-os mártírok földi maradványait kiadják a hozzátartozóknak. A hivatalos szervek mindaddig az áldozatok holttestének kiadását és a sírok pontos helyének megjelölését is megtagadták. A kiadatásig az sem volt biztos, hogy a budapesti Új Köztemető 301-es parcellájában nyugszanak, a jeltelen sírokat csak sejtések övezték. A feltárás előtt kétszer végeztek sírfeltárásokat azokon a helyeken, ahová a politikai foglyokat temették, először 1956-ban, majd 1964-ben. Mindkét esetben munkásmozgalmi személyek rehabilitálása volt az előzményük, a cél a rehabilitált személyek illő temetése volt.

A világon ez az egyetlen olyan temetőrész, amelynél elég a parcellaszám említése, és mindenki tudja azonosítani. A felső parancsot dr. Pajcsics József ezredes, a BM Vizsgálati Osztályának vezetőhelyettese kapta 1988 nyarán. Feladata az volt, hogy felkutassa, hol nyugszanak a mártírok földi maradványai.

Az alezredesnek nem volt egyszerű dolga, amikor kiment a 301-es parcellához, elképesztő állapotokat talált. A névtáblák hiányoztak, a sírokat nem hantolták fel, derékig ért a bozót, csak mélyedések jelezték, hogy oda valakit temettek. Nem maradt más, mint, hogy belemerüljenek a büntetőperek irataiba.

– Óriási szerencsém volt, mert találtam egy Darázsfészek nevű dossziét, amiben volt egy 1961. február 25-én kelt, kézzel írott jelentés. Ebben Potecz Sándor alezredes leírja, hogy a Kisfogház udvaráról kihantolták Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós hamvait. Nagy Imre Borbíró Piroska álnéven került a 23. sor 9. sírhelyére, Maléter Pál és Gimes Miklós pedig a Naszladi Péter nevére igényelt 8. sírhelyre került – mondta egy előadásában az alezredes.

Ebben a dossziéban találták meg azt a két térképváltozatot is, amely alapján megtalálták Szilágyi József és Losonczy Géza forradalmárok nyughelyét is. A Pajcsics ezredes vezette kutatási folyamatból a hozzátartozókat és a közvéleményt is kizárták, arról senki sem értesülhetett. Csak a következő év tavaszán, 1989. március 29-én kezdődött meg hivatalosan az exhumálás a 301-es parcellában.

A kihantolás március 29-én reggel indult, a megrendítő, szertartásszerű esemény csendben zajlott. Az első sír feltárása a 301-es parcella 21. sorában történt meg. A testek a többszöri temetés és kihantolás miatt kátránypapírba csomagolva, drótkötéllel átkötve, arcukra fordítva feküdtek a sírokban.

1989. április 6-án fejeződött be az exhumálás, a kihantolt maradványokat azonosították az Igazságügyi Orvostani Intézetben, Nagy Imrét családi DNS-sel, vérmintákkal és egy valamikori fogpótlás egyeztetésével.

A Történelmi Igazságtételi Bizottság követelte a humanitárius gesztust, és már a kezdetektől a hozzátartozók mellé állt, így megszervezték a nyilvános gyászszertartást.  Az újratemetés 31 évvel a kivégzések után zajlott. A mártírok immár azonosítva kerültek a koporsókba, majd a Hősök téri szertartás katafalkjaira, végül ökumenikus gyászszertartás keretében örök nyugalomra a 301-es parcellában. Nagy Imrét itt harcostársai közt, „eredeti” sírhelyén, mártírtársait a későbbi emlékmű körül, a 300-as parcellában temették el.

A megtorlás áldozatai közül itt nyugszik többek közt Angyal István, Iván Kovács László, Dudás József, Szabó János, Mansfeld Péter, Tóth Ilona és Nickelsburg László, akit a megtorlás utolsó áldozataként 1961. augusztus 26-án végeztek ki.