„Itt mindenki hülye? – Itt, mindenki!”

Az annak idején számomra nézhetetlennek tűnő filmet most mégis úgy éreztem, muszáj megnéznem, hiszen a környezetemhez képest kulturális lemaradásként éltem meg ezt a hiányt. És mennyire nem bántam meg, hogy rászántam az időt.

Sokak szerint szörnyű és megalázó a film, hiszen a laikusok számára úgy tűnhet, ez jelenti a magyar valóságot. Az országban az átlagpolgár egyértelműen nem így él, s akik ezt a filmet ebből a szempontból negatívként élik meg, azok valószínűleg hasonló módon nem tudnak azonosulni ezzel az életkörülménnyel.

A film azért is nehezen nézhető, mert minden téren ingerszegény. Az összes jelenet egyetlen színtérre szűkül, és az események sora sem vált ki akciófilmekből megszokott izgalmakat.

Ennek ellenére mégis végtelenül élvezhető és szórakoztató, köszönhetően főként a színészek zsenialitásának. A helyzet pedig az, hogy így vagy úgy, de valóban egy kis magyar valóságot mutat be a maga vicces, kedves, emberi módján.

Nem kell többet belelátnunk annál, mint ami történik a vásznon. A szereplők nem akarnak mások lenni, amik. Persze megjelenik az „amerikai álom” megvalósításának romantikus képe, de annak ellenére, hogy Lali, a főszereplő elméletben azért gyűjtöget, hogy Amerikába mehessen, mégsem tesz azért többet, hogy ez megvalósulhasson. Például teljesen tisztában van azzal a ténnyel, hogy a lakókocsis büfé nem a legforgalmasabb helyen van. A helyzet szépsége, hogy a kocsi bármikor elmozdítható lenne, de ezt mégsem teszik, a 3. részben is pont ugyanott áll.

Ugyan a film első része már 18 éve megjelent, ennek ellenére ma is szállóigeként hangzanak belőle az emlékezetesebb idézetek. A film hatása kissé emlékeztet a mai Tibi atya-jelenségre. Valamiért a „taszító miliő” nem a rossz értelemben vett „proli” életkörülményeket veszi előtérbe, hanem inkább annak stílusát, gondolkodásmódját, amely egyszerre mulatságos, de egyidejűleg mutat görbe tükröt.

https://www.youtube.com/watch?v=j9dAAFIZeUM