A színész egy interjú során így számolt be arról, hogy miként is érezte magát a kamerák előtt mozogva: „A filmforgatások nem okoztak nehézséget számomra. Inkább élveztem azokat. Sportolói múltam miatt mindent meg tudtam csinálni, nem kellett dublőrt használnom. Ebből adódóan voltak veszélyes helyzetek is. Amikor például a Nílusban ruhástól úsztam (a Piedone egyiptomban című filmben – a szerk.), három fegyveres kísért, mivel krokodilok úsztak körülöttem” – mesélte egy ízben Bud Spencer.

Amikor  a stáb a forgatások során éppen kifogyott a kreativitásból, sokszor előfordult az, hogy Bud Spencer ötletei lendítették újra előre a munkát:  „1973-ban, amikor a Különben dühbe jövünk filmnek azt a bizonyos kórusjelenetét forgattuk a Madridi színházban, amikor azt énekelték, hogy lalalala lalla… azt mondtuk, álljunk le. Legyen benne valami váratlan, valami vicces. Szóltunk is Bud Spencernek, hogy találjon ki valamit, mintha hirtelen zavarba jönne és leblokkolna. Ő csak nézett és azt kérdezte, de hát mit csináljak? Mi meg azt válaszoltuk neki, találj ki bármit! Akkor pattant ki a fejéből az az ötlet, hogy az ajkán játsszon az ujjaival. Ez a jelenet annyira híres lett később, hogy az egész film meghatározó momentuma lett” – emlékezett vissza Guido de Angelis zeneszerző.

A színész a forgatások során mindig tartotta magát bizonyos elvekhez, ez esetenként szintén változásokat eredményezett a filmek forgatókönyvben:  „A Kincs, ami nincs forgatása során volt egy olyan jelenet, amikor az egyik szereplőnek egy késsel kellett volna egy jelenetet eljátszania, de Bud megállította a felvételt és azt mondta: nem, késsel nem dolgozunk. Kést nem akarok látni egyetlen jelenetben sem. Olyan hatalma volt Bud Spencernek még a rendező felett is, hogy végül ki is vették a késes jelenetet a forgatásból. Helyette Bud nádból készült kardot javasolt és végül úgy is lett. Azzal kardoztunk” – mondja Sal Borghese, akit a Kincs, ami nincs című filmben például Anuluként ismerhetett meg a magyar közönség.

hirdetés

Sal Borhgese az …és megint dühbe jövünk c. filmben. Forrás: it.wikipedia.org

Bud Spencer emellett arra is ügyelt, hogy a forgatások közt is építse a filmet forgató csapatot. A színész „A forgatások végén mindenkit felvitt a levegőbe. Repültünk egy kört a helikopterével, de emlékszem, én nagyon meg voltam ijedve. Jobbra-balra dülöngélt a repülő, ahogy ez a hatalmas termetű ember vezette. Mindig azt hittem, lezuhanunk, de rám cáfolt, mert minden alkalommal biztonságban lehozott a földre” – nosztalgiázott Carlo Reali, aki a Banános Joe és a Piedone Afrikában című filmekben is együtt játszott Bud Spencerrel.

Egy alkalommal ebből a csapatépítésből azonban elég érdekes sztori kerekedett, amiről Riccardo Pizzuti számolt be: „A forgatások végeztével nagyon sokszor kaszinóba mentünk. Egy alkalommal azonban olyan sok pénzt veszítettünk, hogy a kaszinó tulajdonosa lefoglalta az autónkat. Épp azt az autót, amivel forgattunk, és amiben benne volt az addig leforgatott filmanyag is. Dino De Laurentiisnek, a Morcos misszionáriusok című film producerének a helyszínre kellett utaznia Amerikából, hogy az általunk elveszített autó árát kifizesse és a benne lévő filmanyagot visszakaphassa. Mindez 1974-ben történt és tudják mennyit? 60 millió lírát veszítettünk”. 

A színésszel előfordult az is, hogy kollégái néha megtréfálták, így tett Adalberto Maria Merli, aki a Piedone, a zsaru című filmben Bud Spencer főnökét játszotta. Ennek az esetnek a nyomán Bud Spencer „irigyebbik” oldala is megmutatkozott valamelyest: „A Piedone, a zsaru forgatása során történt, hogy egyszer alaposan megvicceltük Bud Spencert. Az egyik étterem tulajdonosát, akinek három gyönyörű lánya volt, megkértem, hogy ne ismerjék fel Bud Spencert, amikor ide érkezik. Tőlem viszont kérjenek autogramot és ugorjanak a nyakamba, ha meglátnak. Így is történt. Bud Spencer, aki sohasem szerette, ha sztárolják, értetlenül fogadta azt a rajongást, amit akkor kaptam. Nem értette, hogy lehet az, hogy mindenki engem ünnepel, őt pedig senki sem ismeri fel. Rá is játszottak erre a lányok, mikor megkérdezték tőlem, hogy Adalberto ki ez az ember, akivel te együtt ebédelsz? Én mondtam neki, hogy – ha gondoljátok – kérdezzétek meg tőle! Mikor megkérdezték, Carlo csak annyit mondott, hogy hát én vagyok Bud Spencer. Utána persze elárultuk neki, hogy ez csak egy vicc volt, amin akkor jót nevettünk. Szerettem benne, hogy lehetett vele viccelődni, sohasem sértődött meg.”

Adalberto Maria Merli a Piedone a zsaruban. Forrás: it.wikipedia.org

(Kiemelt kép forrása: hu.wikipedia.org)