Az önmegtagadás magasiskolája

„Az oly sokféle magyart, a milliónyi irányba húzó vágyakat ma is átkarolja az a közös akarat, hogy Magyarországon egy szabad nemzet élhessen a saját független államában.” Ez volt Orbán Viktor március 15-i ünnepi beszédének egyik központi üzenete. A magyar kormányfő szónoklatának középpontjában a szabadság eszményi állapota emelkedett ki, szerinte hazánk szempontjából egy birodalmaktól független „szabad nemzet” megőrzése a tét.

Szabad ember csak az lehet, aki egy szabad nemzet fia, és nem egy birodalom alattvalója – mondta.

Miközben a magyar miniszterelnök a nemzeti önrendelkezés és a keresztény gyökereit soha meg nem tagadó Európáért száll harcba, addig a Magyarországgal szemben többfrontos háborút indítanak a nyugat-európai országokban. Gyakran hallani arról, hogy az elfajzott liberalizmus és az öncenzúrát a lehető legmagasabb fokon megvalósító „polkorrektség” jegyében, egyes nyugati államokban hogyan tiltanak be nekik nem tetsző szavakat, jelképeket pusztán azért, mert bizonyos marginális társadalmi csoportok számára ezek esetleg sértők lehetnek. Így fordulhat elő, hogy az Európában több mint ezer éves keresztény kultúrára épülő kontinensünkön, gyakran hallani olyan esetről, ahol a politikusok saját hagyományaikat, gyökereiket feladva rombolják a saját nemzetük értékeit.

Franciaországban például a Nemzeti Szabadon Gondolkodók Szövetségének (FNLP) tagjai, hosszú évekig lobbiztak azért, hogy a

Ploermel városában lévő II. János Pál pápa emlékműről a keresztet távolítsák el, de ízibe, hiszen a keresztény jelkép esetleg sértheti egyes állampolgárok érzékenységét.

Az indoklás szerint a szobor tetején található kereszt „elhelyezésénél és méreteinél fogva feltűnő jellegű, és mint ilyen, ellentétes a Francia Köztársaság világi jellegét előíró alkotmánnyal”.

Persze nem csak a franciáknál találkozni ehhez hasonló „haladó szellemű” kezdeményezésekkel. Angela Merkel Németországában is gyakran akad bizonyos csoportoknak problémája a keresztény szimbólumokkal, amik – szerintük – nagyon kirekesztők.

Még tavaly esett meg a bajorországi Miesbach településen, hogy egy terrorizmussal vádolt 21 éves afgán férfit bíróság elé állítottak. A tárgyalás során az eljáró bíró úgy ítélte, igazán nem való, hogy a tárgyaló falán lógó feszülettel kelljen egy légtérben tartózkodnia a szerencsétlen muzulmán vádlottnak. Éppen ezért úgy döntött, hogy leveteti a keresztet.

Hasonlóan felvilágosult módon gondolkodnak Svédországban is. A skandináv országban 2017-ben indult egy petíció, hogy a jelenlegi nemzeti lobogót cseréljék le egy olyanra, amelyen a kereszt helyett a csillag és félhold látható.

A kezdeményezésben a svéd kormányfőt kérik, hogy a sértő és kirekesztő svéd lobogót váltsa egy mindenki számára „elfogadható” változat.

Ha valaki azt gondolná, hogy ez valami rossz tréfa csupán, annak ajánljuk a figyelmébe, hogy ebben az országban mondták ki azt is, hogy az ISIS zászlajának használatát nem szabad a hatóságoknak tiltani.

Persze Nyugat-Európában nemcsak a bevándorlók vallási érzékenységét részesítik előnyben a többségi társadalom meggyőződésével szemben. Arrafelé az is igen nagy hangsúlyt kap, hogy azok, akik úgy érzik, a férfi-nő dimenzióban ők nem tudják magukat probléma nélkül elhelyezni, azok ne érezzék „kirekesztve” magukat.

A német alkotmánybíróság a tavalyi évben határozott úgy, hogy bevezetnek egy harmadik nemet az országban, így könnyítve a döntést azok számára, akiknek nehézséget okoz megállapítani, hogy férfiként, vagy nőként kívánnak a továbbiakban élni.

A francia kormány is gyorsan az „elnyomottak” segítségre sietett, és a korábbi jól bevett „apa-anya” elnevezés helyett mostantól „szülő1”, „szülő2” váltja majd az iskolákban. Alig pár hete járta be a sajtót a hír, hogy a francia kormánypárti képviselők szerint a társadalmi egyenlőség miatt kellett az intézkedést elfogadni, azért, hogy „senki ne érezze magát egy meghaladott családmodell miatt kirekesztve”. Végül a döntést nem fogadták el, de mindez valószínűleg csak idő kérdése.

Nyugat-Európa országai közül sokan a saját nyelvük ellen is harcot hirdettek, mivel szerintük az (is) kirekesztő. Így történt ez Franciaországban, ahol a francia nyelv „védelmezője”, a Francia Akadémia engedélyezte a foglalkozást jelentő szavak nőnemű alakjának használatát. Hasonló folyamatok zajlottak Németországban is, ahol nemrégiben a hannoveri önkormányzat úgy döntött, hogy a hivatali nyelvben nemsemleges szóhasználatot vezetnek be. El akarták ugyanis kerülni, hogy a „nemek különbözőségére” utaló kifejezéseket használjanak.

Ezt a sort sajnálatos módon a végtelenségig lehetne, folytatni. Egy olyan világban, ahol a politkusok a saját kezüket kötik gúzsba, ahol csak azoknak az embereknek nem képviseli senki az érdekeit, akik a többségi társadalom tagjai, ahol bizonyos csoportok a saját hagyományaikat, kultúrájuk alapját képező jelképeket is képesek betiltani, ott igenis fontos a szabadásgról és demokráciáról beszélni. És mindennél nagyobb érvénnyel bírnak Orbán Viktor szavai, amikor azt mondja március 15-i beszédében, hogy:

„azt kívánjuk Európa népeinek, hogy szabaduljanak meg a farkasvakságtól.”