A kisebbségvédelemről valamiért nem születnek kötelező uniós alapelvek

A szerzők kifejtik, hogy bár elfogadható az az álláspont, hogy a kisebbségvédelem maradjon nemzetállami hatáskörben, de az alapelvekkel harmonizáló szabályrendszer rögzítése elől nem térhet ki az Unió.

„Ha minden más területen elvárt az európai demokratikus elveknek való megfelelés, nem látható be, hogy ezen a területen miért nem teremt és követel meg egy közös elvárható standardot az EU, különösképpen annak figyelembevételével, hogy az uniós felvételi során kisebbségekből is vizsgázni kell.

Európának tehát elsősorban az őshonos nemzeti kisebbségei irányába kell rendeznie a sorait! Sürgősen, mielőtt még a bevándorló kisebbségek státuskérdéseivel való érdekellentét újabb feszültséget okozna az egyébként is sötét felhőkkel terhelt európai horizonton.” – írja a szerzőpáros. De nem érik be, a jámbor óhajnál erőteljesebb kijelentések megfogalmazásával, hanem továbbmennek és indoklással ellátva négy pontból álló javaslatot fogalmaznak meg.  

Első alapelvként tekintendő javaslatuk:

„A nemzeti kisebbségek ügye nem belügy, hanem európai ügy.”

Álláspontjuk szerint: „Európa államainak és intézményeinek foglalkozniuk kell az őshonos kisebbségek helyzetével. Elsősorban azért, mert a béke és a stabilitás megőrzésében különlegesen fontos szerepet játszanak. Fontos feladat azonban megkülönböztetni az őshonos nemzeti közösségeket a gazdasági bevándorlóktól és a migránsoktól.”

Sajnos vannak Európában olyan szakmai és politikai törekvések, amelyek e fogalmak összemosásával kívánják a problémát elkenni – teszik hozzá.

Második pontként Szili Katalin és Kalmár Ferenc azon tény elfogadását javasolják, hogy

„az állampolgárság elválik a nemzeti identitástól”.

Indoklásukban kifejtik, „ezen elv rögzítése hozzájárul a többségi önkény megszüntetéséhez. Az EU-tagországokban és a csatlakozni kívánókban a többségi státus nem jelenthet hegemóniát a kisebbség fölött. E tétel szükségességének igazolása Kárpátalja, ahol a politikai viszonyok változása okán egy emberöltő alatt legalább ötször kellett volna identitást váltani, változtatni”.

Javaslatuk harmadik pontja kimondja:

„A nemzeti kisebbségvédelem alapja az identitáshoz való jog”.

Szerintük ugyanis „az identitáshoz való jog az emberi méltóság védelméből származik, és a nemzeti kisebbségek védelmének alapját képezi”.  Hozzáfűzik, a csoportidentitás túlmutat azon, hogy a többségi társadalom és az állam toleranciát tanúsít a nemzeti kisebbségekkel szemben, identitásuk megőrzését segítve védelmet nyújt az asszimiláció hatásaival szemben is.

 „Egy tagállam területén élő nemzeti kisebbségek alkotóelemei az adott államnak”.

– zárja javaslatcsomagjukat a vitán felül álló alapelv.

Történelmünk alakulása miatt e tétel fontosságát nekünk, magyaroknak nemigen kell magyarázni.

Szili Katalin és Kalmár Ferenc cikkük végén azt írja: „A fenti alapelvek elfogadtatása egy új Pax Európa megteremtésének az alapfeltétele, amely lehetőséget biztosítana arra, hogy a kontinens újradefiniálja magát a globális világban, alapértékei megőrzése mellett. Az erre a megállapodásra épülő, kötelező erővel rendelkező jogi szabályozás hozhatja meg a nemzetek, nemzetrészek, nemzetiségek közti valódi egyenlőséget Európában”.

A Magyar Nemzet cikke itt olvasható.