A sátán inspirálta az öngyilkos merényletet és az abortuszt – mondja az ördögűző

A keresztényüldözés nem csupán társadalmi, vallási vagy lélektani jelenség: a krisztushívők üldöztetésének hátterében egy lelki harc, a bukott angyalok seregének Jézus Krisztus ellen vívott küzdelmének körvonalai rajzolódnak ki. Ennek a lelki háttérnek az elemzésére kértük fel Gabriel atyát, aki ördögűzőként szolgálja az egyházat.  Mivel a püspöke csak név nélkül engedélyezi a számára, hogy a tevékenységéről nyilatkozzon, szolgálati helyét és valódi személyazonosságát nem hozzuk nyilvánosságra.

Az alábbi interjút angol nyelven készítettük, magyarul rövidített formában adjuk közre. (Az eredetileg kétrészes interjú ITT és ITT olvasható).

Gabriel atya, hogyan lesz valakiből ördögűző? Egy átlagember inkább menekül ettől a témától, de szerintem a papoknak sem nagyon szerepel a bakancslistáján a démonokkal való hadakozás…

Nem mondhatnám, hogy kifejezetten kerestem volna a lehetőséget, hogy erre az útra lépjek, sőt. Nagyon jó a memóriám, és nem szerepel benne olyan emlék, hogy bármikor is fiatalkoromban arról álmodtam volna, hogy ördögűző legyek. 

Azt mondhatnám inkább, hogy ez egy hivatás a hivatásban. Ahogy a papi hivatás Istentől jön, úgy ez is. És ez a hívás a püspökön keresztül érkezett meg hozzám, aki arra kért, hogy szenteljem ennek az életemet.

Nyilván ennek voltak előzményei, történtek olyan dolgok, amelyek jelezték a számomra és a püspök számára is, hogy Isten erre hív.

Például milyen dolgok?

Még a legelején, amikor elkezdtem részt venni ördögűzéseken, voltak olyan, a Boldogságos Szűz nyomására elhangzó kijelentések egyes démonok részéről – nyilván a megszállott személy szájából elhangzó mondatokról van szó – amelyek megerősítettek abban, hogy ez az utam. És talán még az is, hogy soha nincs bennem félelem. Illetve van, de nem a démontól, hanem inkább attól, hogy cserbenhagyom az én Uramat. Ezért fontos, hogy folyamatosan böjtöljek, hogy törekedjek a mély imaéletre és, hogy hűséggel tegyem mindazt, amire az Úr hív. 

Említette, hogy a püspöke kérte fel arra, hogy „full time” ördögűző legyen. Mi visz rá egy püspököt a mai brutális paphiányban arra, hogy teljesen kivegyen valakit a plébániai szolgálatból?

A szükség. Elhiheti, hogy ez nem volt könnyű döntés a részéről, de az én püspököm egy igazi pásztor, aki segíteni akar az egyre növekvő számú szenvedőn. Persze voltak olyan paptársaim, akik panaszkodtak nála, de ő keményen kitartott az elhatározása mellett.

Mert látta, hogy milyen óriási szenvedéseken kell keresztülmenniük azoknak, akik démoni hatások alá kerülnek, ráadásul, amint már említettem, a számuk meredeken növekszik.

Emiatt aztán az erre a szolgálatra hívott papok száma is növekszik, akiknek a képzése, felkészítése komoly kihívás.

Ezek szerint ehhez a „munkához” szükség van képzésre? Ön is végzett ilyen irányú tanulmányokat?

A képzés, a megfelelő tudás, ismeretek megszerzése rendkívül fontos. Nekem is kellett tanulnom, nem is keveset. Emlékszem, amikor először mentem Rómába, ahol főállású ördögűző papok mellett gyakornokoskodhattam, a sátán az egyik exorcizmus alatt így panaszkodott: „Szomorú vagyok, Gabriel tanulni kezdett. Hamar vége lesz az én édes életemnek Amerikában”. És bár természetesen a démonok ma is élnek és virulnak Amerikában, ezek a szavak megértették velem az ördögűzők képzésének fontosságát. És mivel a tanultak mellé időközben megfelelő tapasztalatokat is szereztem, ma már abban a megtiszteltetésben van részem, hogy magam is segédkezhetek azoknak a képzésében, akiket az Úr erre a nehéz szolgálatra hív.

Ránk egyébként különösen érvényes a ma oly divatos „élethosszig tartó tanulás”. Én is minden évben részt veszek a Szentszék, vagy az Ördögűzők Nemzetközi Szövetsége által szervezett tanfolyamokon, és ezeken sok hasznos információval gazdagodik az ember.

Ugyanakkor mégsem az előadásokon tanulok a legtöbbet, hanem a többi exorcistával folytatott beszélgetésekből, de leginkább abból, amikor egy tapasztalt kolléga mellett tevékenykedhetem.

 

Amikor tehát egy püspök kiválaszt valakit arra, hogy erre a szolgálatra küldje, alaposan fel kell, hogy készítse.

Ebben van segítségére pl. a XIII. Leó Pápa Intézet, ahová szabályosan beírathatja az újonc ördögűzőt egy valóban színvonalas, elmélyült képzésre.

Ahogy a Rítus c. filmben is történt, amelyiknek a kezdetén a fiatal papot a püspöke beíratja egy képzésre?

Ha már említi a Rítust, képzelje, hogy a film forrásául szolgáló könyvben én is szerepelek. Én vagyok az a pap, akit megkérnek, hogy Gary Thomas atyának, aki nem beszél olaszul, legyen a segítségére a kurzuson. Hát nem voltam éppen a legjobb, amint az a könyvből is kiderül… de igyekeztem, amennyire az olasz tudásom engedte.

Ami a filmet illeti: tudja, amikor Hollywood ráteszi a kezét egy sztorira, az általában nem szokott jól elsülni. Míg a könyv meglehetősen jó, a film alaposan félresikerült.

Ki tudja miért, a forgatókönyvírók teljesen felforgatták a valós tényeket.

Míg a valóságban a történet – amely megtörtént eseményeket mesél el – egy mélyen hívő, sokéves tapasztalattal bíró papról szól, addig a filmben elképesztő módon egy hitbeli krízissel küzdő szeminaristát iratnak be ördögűzőnek. Röhej!

Az egész film totálisan nevetséges volt, néha kifejezetten azért nézem meg, hogy szórakozzak rajta.

Hollywoodnak megtetszett az ördögi megszállás témaköre, és az exorcizmust úgy állítja be, mintha valami cirkuszi mutatvány lenne. Ha igazán húsbavágó témákat akar, akkor foglalkozhatna inkább mindazokkal a dolgokkal, amik az ördögi megszállásokhoz vezetnek: okkultizmus, Reiki, hamis vallások, homoszexualitás, szexuális perverziók, abortusz. Mutassák be inkább ezeket őszintén, mindazokkal a negatív hatásokkal, amiket okoznak!

Mik azok a készségek, amik elengedhetetlenek ahhoz, hogy valakiből „sikeres” ördögűző váljon?

A legfontosabb a tiszta szív, a lelki szegénység, az alázat.

Legyen engedelmes a püspökének, elöljáróinak, mély imaélete legyen, gyakorolja a bűnbánatot és a krisztusi szeretetet a szenvedők iránt. Ez egy életre szóló hivatás, amiben folyamatosan növekedni, fejlődni kell. Érdekes, hogy nemcsak a pap megy előre a lelki életben az ördöggel való harc során, hanem mindenki más is, aki abban részt vesz: a megszállott személy és családja, az ördögűzőt támogató (ima) csoport tagjai, mindenki egyre közelebb kerül Jézus legszentebb szívéhez.

Mindez pedig a Sátán számára maga a katasztrófa: végig kell néznie, hogy miközben a szorítása egyre gyengül megszállott személyen, az ördögűzésben részt vevők lelkileg egyre csak növekszenek.

Hogyan telik egy átlagos munkahete?

Kedden, szerdán, pénteken és szombaton foglalkozom ördögűzéssel. Vasárnapokon plébániákon segítek igény szerint, eljárok házakhoz házi áldásra, illetve sokszor arra is szükség van, hogy démoni fertőzöttség (infesztáció) miatt házakat exorcizáljak. 

Csütörtökönként gyóntatok és lelki beszélgetésen fogadom azokat, akik az imacsoportom tagjai. A szabadnapom a hétfő, amit pihenéssel töltök: misézek, imádkozom, elviszem a kutyámat egy-egy hosszabb erdei sétára, gyakorlok a csellómon, olvasok, és ilyenkor a megszokottnál kicsit többet alszom.

Azt mondja, heti négy napot foglalkozik magával az ördögűzéssel. Hogyan kell  elképzelni egy ilyen napot, mit csinál pontosan?

Mindenekelőtt ki kell emelnem annak a fontosságát, hogy az ördögűző lelkileg mindig készen kell álljon. Imádságban, lelki összeszedettségben kell éljen, hetente többször böjtölnie kell, és sokat kell tanulnia. Keresnie kell a nálánál tapasztaltabb papok társaságát, kikérni a tanácsaikat. És nagyon fontos, hogy legyen körülötte egy mélyen hívő csoport, amelynek tagjai imádsággal támogatják a munkáját. E nélkül a lelki készenlét és -háttér nélkül esélytelenek vagyunk.

A megszállottakkal való foglalkozás – amire majdnem minden nap sor kerül – esetenként átlagban egy-három órát vesz igénybe. A lidércnyomással, ördögi zaklatással küzdőkre esetenként fél-háromnegyed órát kell szánni.

Nagyon fontos, hogy a foglalkozásokat rendszeresen végezzük, nem szabad, hogy két találkozás között egy hétnél hosszabb idő teljen el.

Az ördögűzés előtt megáldom a helyiséget, ahol a rítus elvégzésre kerül, illetve magát a helyet kell elsőként exorcizálni, hogy az ott esetlegesen jelen lévő démonok távozzanak. Megáldom a csoportom tagjait, a megszállottat és saját magamra is szenteltvizet hintek.

Nemrégen történt, hogy egy exorcizmus 13 órán át tartott, és rendkívül agresszív ellenállásba ütközött. Nem kell magyarázzam, hogy a megszállott hölgy, a csoportom tagjai és én is teljesen kimerültünk a nap végére. Ráadásul a legtöbbünknek aznap volt böjti napja, egész nap nem ettünk semmit.

Iszonyatosan fárasztó ez a munka, aránytalanul az. Sajnos sok megszállottnak rövidebb életre vannak kilátásai, mert a testüket annyira megviseli a megszállás.

Mennyi időt, hány találkozást kell rászánni arra, hogy egy démon elhagyja a megszállott személyt?

Ez nagyon változó, sok minden befolyásolja azt, hogy egy megszállás milyen erősségű. Amikor pl. megszállott gyermekkel van dolgom, az ördögűzés általában elég gyors, mert az alany ártatlan, soha nem követett még el halálos bűnt. Ráadásul a démon nem lehetett benne hosszú ideje, nincs mélyen gyökerezve a megszállottban. Ezeket a gonoszlelkeket tehát viszonylag gyorsan és mondhatni könnyen ki lehet űzni.

De minden eset egyedi, nagyon sok olyan körülmény lehet a háttérben, amik mind befolyásolhatják a megszállás erősségét.

Hogyan történt, mi okozta? Esetleg egy átok? Ha igen, kitől? Családtagtól? Ha igen, akkor mind természetes, mind természetfeletti értelemben általában mély romlottság van a háttérben, ami nehéz és hosszan tartó ördögűzést valószínűsít.

Azokban az esetekben, amikor a megszállás hátterében a szabadkőművesség áll, meg kell vizsgálni, hogy annak milyen kapcsolata van az alannyal. Ki a szabadkőműves a környezetében? Az apja, nagyapja, dédapja? Vagy ő maga tett szabadkőműves rituálé keretében esküket és azokon keresztül került az ördög hatalmába?

Aztán az is fontos kérdés, hogy a megszállás előtt és után milyen volt az alany erkölcsi élete. Volt-e valamilyen perverzió az életében, mint pl. homoszexuális aktusok; volt-e abortusza? Mindezek komoly hatással lehetnek az exorcizmus idejére.

Szeretném azt megjegyezni, hogy a mi dolgunk nem elsősorban az, hogy ördögöt űzzünk. Az csak egy első lépés a szenvedő testvérünk megsegítésében. A cél a gyógyítás és a megtérés elősegítése.

Ahol megtérés és gyógyulás történik, ott a gonoszléleknek nagyon kevés tere marad az ember életében.

Említette, hogy a démon nemcsak embereket, hanem pl. tárgyakat, házakat is „meg tud szállni”. Jól értettem én ezt?

Igen, több kategóriába oszthatóak az ördög megnyilvánulásai. Alapvetően két nagy csoportról beszélhetünk, az elsőbe a rendes, a másodikba a rendkívüli démoni aktivitások sorolhatóak. A rendes az, amit kísértésnek hívunk, tehát azok a cselekmények, amelyek által a gonoszlélek bűnre csábít bennünket.

Az ördögi megnyilvánulások második, azaz a rendkívüli kategóriájába alapvetően négy dolog tartozik.

Az első az, amire Ön is utalt a kérdésében, az infesztáció, amikor a gonosz jelenléte megtapasztalhatóvá válik egy állatban, egy tárgyban, egy épületben, vagy egy adott régióban, körzetben.

A következő már az emberre hat, és úgy nevezzük, hogy démoni zaklatás (angolul: obsession – a szerk.), ennél az ördög az ember pszichológiájára nyer befolyást, általában nagyon sötét, súlyos, obszcén vagy éppen erőszakos gondolatokkal, víziókkal bombázza az egyént, amelyek felett az alanynak nincs hatalma, nem tudja őket irányítani.

A harmadik neve: démoni elnyomás (angolul: oppression – a szerk.) Ez külső megnyilvánulási formákat mutat, ilyenkor az ördög fizikailag támadja magát az alanyt, a dolgokat, amik körülveszik, a kapcsolataikat, a munkáját.  

És végezetül beszélhetünk magáról a megszállásról, ami jelenti az emberi test birtokba vételét, a testben lévő ördögi jelenlétet.

Ezek eléggé ijesztően hatnak. Mégis, hogyan lehetünk mindezektől a dolgoktól biztonságban?

A legfontosabb az, hogy a megszentelő kegyelem állapotában éljünk. Ilyenkor a bennünk lakozó Szentháromság maga véd bennünket a nála végtelenül gyengébb démoni erőktől.

Fontosak a szentségek, sőt a szentelmények is, mint pl. a szenteltvíz, de ezek igazából akkor tudnak a védelmünkre lenni, ha a használatukat hittel tesszük. Ha pl. úgy imádkozom a rózsafüzért, hogy közben nincs szándékomban a Legszentebb Szűz erényeit utánozni, és így próbálni közeledni Jézus Krisztushoz, az nem annyira hatásos.  

Miért van az, hogy egy olyan, nálunk sokkal erősebb és hatalmasabb lény, mint a Sátán, ennyire érdeklődik irántunk, tökéletlen teremtmények iránt?

Minden, amit az ördög tesz, azt Krisztus és az Ő Egyházának a kifigurázása céljából teszi.

Amikor megszáll egy embert, akkor azzal a Megtestesülést gúnyolja, vagyis azt, amikor Isten Jézus Krisztusban emberré, Isten Fiává lett.

Emlékezzünk arra a jelenetre, amikor Jézus a Tábor hegyén átlényegül, az Atya pedig így szól: „Íme az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”. Miután az apostolok lejönnek a hegyről, mi történik? Egy apa eléjük hozza a megszállott fiát. Ez az ördög válasza az átlényegülésre, ami Isten Fia esetében a transzfiguráció, azaz az átlényegülés, az a Sátán által megszállott fiúgyermeknél a diszfiguráció – kifacsarodottság a megszállás következtében.

Zachary King – aki korábban sátánista főpap volt, később megtért – interjúiban megdöbbentő dolgokat olvashatunk, hallhatunk korábbi életéről. Ő azt állítja, hogy a Sátán számára a legfőbb, a legfelsőbb áldozat az abortusz. Ön mit gondol erről?

Ez pontosan így van.

Gyakran fordul elő az, hogy sátánisták abortusz klinikákon folytatnak le rituálékat, melyeken a kisbabát ajánlják fel áldozatul. Teszik pedig mindezt azért, mert hiszik, hogy cserébe Lucifer teljesíti a kívánságukat, vagy egyéb módon jutalmazza őket.

Az elején említettem, hogy a Szentatya a Sátán művének nevezte a keresztényüldözést is. Különös, hogy mialatt mi itt a nyugati országokban korábban soha nem tapasztalt jólétben élünk, mégis teljesen eltávolodtunk Istentől és már-már szinte mindentől, amire Ő tanít bennünket. Mindeközben azokat a keresztény testvéreinket pedig, akik valljuk be, sokkal hűségesebben élik meg a Krisztusba vetett hitüket, mint nyugati hittársaik, ezerszámra mészárolják le vagy kínozzák meg. Több, mint 200 millió kereszténynek kell üldöztetést szenvednie a világban. Úgy tűnik, mintha a kereszténység így vagy úgy, de mindenhol vesztésre állna…  

Hogyne, mindez eléggé elbátortalanítóan hat, de nem szabad, hogy hagyjuk magunkat átadni ennek az érzésnek. Isten a történelem ura, ő mindig győzedelmeskedik a gonosz, a halál fölött. A keresztények üldöztetése a mártírok dicsősége. Ezért nekünk hittel és derűvel kell szembenéznünk mindezekkel a nehézségekkel, és ehhez komoly segítséget kapunk az Úrtól az Ő imádásában, a keresztény szeretet gyakorlásában. Mi keresztényként arra törekszünk, hogy az Atya akaratát tegyük, hogy a mi kis életünk az Ő dicsőségére szolgáljon. Az igazi Krisztuskövető számára a csüggedés vagy az, hogy a nehézségek elől a homokba dugja a fejét, nem lehet opció.

Mégis, hogyan tudjuk ezeket a negatív trendeket megfordítani? 

Mindennek a kiindulópontja a saját életszentségünk kell legyen. A szívbéli megtérésünk, valódi, mély Isten felé fordulásunk.

És nem győzöm hangsúlyozni az imádság rendkívüli erejét.

Egyszer egy tőlem 1300 km-re élő megszállott nőért imádkoztam. Röviddel az után, hogy befejeztem, csörgött a telefon, ő volt az, és rákérdezett: értem imádkoztál? Igen, válaszoltam. De honnan tudod? Onnan, hogy egy hang szólalt meg a fejemben: az a kib…tt pap!

Persze jót nevettünk a dolgon, de ez is mutatta, hogy mennyire fáj az ördögnek az imádság, hiszen amellett, hogy minden apró fohász közelebb viszi a lelket Jézus legszentebb Szívéhez, a sötétség hatalmát is gyengíti.

Említette a beszélgetés során, hogy a sátáni befolyás, általánosságban az ördögi jelenségek száma növekedőben van. Mondana erről néhány szót?

Hogyne, természetesen. Kétféle trendnek lehetünk manapság tanúi.

Az egyik a Sátán egyre aktívabb ténykedése a társadalmainkban. A másik pedig a Sátánkultusz erősödése.

Ezek kéz a kézben járnak, és mindkettő mélyen beleivódott a mai populáris kultúrába. Bármelyik amerikai repülőtéren lehet kapni woodoo bábukat, bármelyik játékboltban vásárolhatunk Quija táblát (egy szellemidéző társasjáték – a szerk.).

Ami azt jelenti, hogy az Egyesült Államokban ahhoz, hogy megigyál egy pohár sört, el kell múlj 21 éves, de akár egy nyolc éves is megvehet magának egy Ouija táblát és, ha sokat játszik vele, jó eséllyel megszállja egy démon. Ez őrület!

Biztos emlékszik arra az esetre, amikor két 11 éves lány Floridában rituális gyilkosságokra készült az iskolájukban. Ilyen eseteknél azért fel kell tenni a kérdést: mi van a családjukkal, mennyire figyelnek a gyerekeikre? Hogyan fajulhatott idáig a dolog? Egy ilyen akciót, amire ők készültek, meg kellett tervezni, és egymagában erre egy 11 éves nem képes, ehhez hosszú órákat, napokat kellett az internet előtt tölteniük, ahonnan minden valószínűség szerint megkapták a szükséges instrukciókat, a megfelelő – sátánista – oldalakról.  

Érdemes arra is figyelemmel lenni, mennyi látszólag teljesen értelmetlen, érthetetlen gyilkosságról számolnak be a különböző sajtótermékek – ezek nagy részénél ördögi machinációk vannak a háttérben, amikről általában a rendőrség tudomást is szerez, de nem beszélnek róla, talán azért, mert nem akarnak pánikot kelteni.

Egy alkalommal a Sátán, egy ördögűzés során azzal hencegett, hogy mivel nem sikerült neki megsemmisítenie az Isten Fiát, más gyermekeken áll bosszút – az abortusszal megölt meg nem születetteken. Ugyanebben az ördögűzésben azt is elmondta, hogy ő volt az öngyilkos merényletek „ötletgazdája”. „Ők mind az enyémek, és az egész az én ötletem volt” – mondta.

Nincs bennem kétely, hogy mindkét esetben igazat mondott.