„Az a piros zsakardmintás atya, az mikor jön?”

– …és képzelje, most minden vásárláshoz egy ingyenes negyedéves A Szív-előfizetést adunk.
– Ezt hogy érti? Hát már miért adnának?
– Ajándékba!
– Nem tetszik ez nekem…

– Ezt a rózsafüzért kérném szépen.
– Mi nem árulunk rózsafüzért, szerintem ezt a szomszéd standnál kell kifizetnie.
– Értem. Piros vajon nincs belőle?
– Sajnos nem tudom, tessék megkérdezni a szomszéd standnál.
– Értem. Véletlenül nem tudja, hol tudnék még rózsafüzért venni?
– Sajnos nem tudom, de tessék megkérdezni a szomszéd standnál.

– Fiatalember, egy kötetük mélyen beesett a pult alá.
– Ó, köszönöm!
– A Béni (ti. egy 50 kilós farkaskutya) kihozná, de gondoltam, esetleg még el akarják adni.

– Jó napot, Boulad atyától keresek MINDENT.
– Most csak egy könyvünk van tőle, A halálban ugyanis megszületünk című.
– Á, az nem elég. Mindegy, viszont látásra.

(Egy nagyon kedves és humoros néni az ingyenes negyedéves A Szív-előfizetés megrendelőlapja kitöltése közben):
– Ajjaj… fiatalember, elfelejtettem a telefonszámomat. Nem tudja véletlenül?

– …pillanat, beleteszem a könyvet egy szatyorba.
– Nem kérek szatyrot. És szórólapokat sem.
– Jó. Van most egy ingyenes negyedéves A Szív-előfizetésünk…
– Köszönöm, nem kérem.
– Rendben. Egy pillanat, még a nyugtát fogom adni.
– Nem kérem a nyugtát.
– Értem. A könyvet azért kéri?

– Fiatalember! A jezsuiták mostanában olyan normálisak lettek, hát hogy van ez?!

– Üdvözlöm! Annak a magyar francia jezsuitának a könyvét keresném! Tudja, aki egyiptomi.

– Jó napot! Valamilyen Istent dicsőítő könyvük van?
– Mire gondol pontosan?
– Valamilyen Istent dicsőítő könyvre.
– Értem. Talán Mustó Péter atya könyvébe olvasson bele…
(beleolvas)
– Igen, hát, ez bizony nem az.

– Az öreg bácsis és a fiatal fiús Szívből kérnék szépen egy-egy darabot!
– Mindjárt adom. Egyébként az új, anyukás számot is nagyon tudom ajánlani.

– Jaj, fiatalember, én már mindent elfelejtek. Gingko bilobát kéne szedni, de hát az olyan drága. Akkor már inkább a Szentlélek Úristen!

– Azt a Szívet kérem, amin a Nemecsek van! (Nemecsek=Vecsei H. Miklós :))

– Jezsuiták?
– Igen!
– Akkor jó!

– Tudta (kérdezte az egyik vevő, miközben rábökött Patsch Ferenc Hermeneutika c. könyvére), hogy a CEU egyik meghívóján is pontosan ez a kép volt?
– Nem tudtam.
– Ez (folytatta, most már a homlokára bökve, számomra ismeretlen okból) nem lehet véletlen…

– A Szív című lapról tetszett hallani?
– Igen-igen, tudom… idén lesz száz és fél éves!

– A Szív című lapot is ajánlanám, hallott már róla?
– Nem, sajnos még nem.
– Nos, ez egy 100 éves lap, és…
– …ilyen idősnek nézek ki…?

– Jó napot, uram, annak a 81 éves kis jezsuita bácsikának a könyvét keressük, van?!

– …vagy itt van a feleségem, na, hát ő például katolikus, szegény.

– Ez egy nagyon vicces könyv! (Mondta egy fiatal, egyébként nagyon rokonszenves lány, miután beleolvasott Antonio Spadaro Cyberteológia című – nem éppen könnyed tartalmú – kötetébe.)

– Anya, ezek mik?
– Ezek ilyen izé… jézusosak. Tudod, imakönyvek!

– Az a piros zsakardmintás atya mikor jön? (Azt hiszem, Kiss Ulrichra célzott a vevő, bár magam sem tudom, hogy ezt honnan tudom.)

– Jó napot.
– Jó napot!
– Horánszky utca?!
– Igen-igen!
– Szabolcs atya hol van?
– A Horánszky utcában.
– A viszont látásra!
– Viszont látásra!

– Jó napot.
– Jó napot!
– Lenne egy elemző jellegű megjegyzésem, már ha szabad.
– Szabad, persze, tessék csak!
– Nos, nem támadólag mondom, de véleményem szerint az összes katolikus a sátán gyermeke. Higgye el, tényleg nem támadólag mondom.
– Hanem leírólag!
– Igen, úgy.

– Mi az a két dolog, amit még a pápa se tud? Nos, az egyik, hogy pontosan hány női szerzetesrend van. A másik, hogy épp miben törik a fejüket a jezsuiták!

– Az a jó a jezsuitákban, tudja, hogy valaki lehet jezsuita, és még csak meg sem kell térnie hozzá!

– Jó napot. Nagyon kedvelem Ferenc pápát, de abban azért megegyezhetünk, ugye, hogy ő egy Soros-bérenc?
– Nem lehet olyat, hogy csak Ön egyezik meg ebben, én nem?
– Ezt komolyan kérdezi? A tényekkel nem lehet vitatkozni!
– Milyen tényekre tetszik gondolni?
– Hát azokra, amik azt bizonyítják, hogy Soros-bérenc!
– Ja hogy azokra gondol! Már értem.

– Egy pillanat, mindjárt adom a nyugtát is…
– Jaj, muszáj?

– Szia, ööö, jó napot, két db. Vecsei Miklóst kérek, ööö, két db. ilyen… ezt az újságot! Kettőt kérek.
– Ha egyet vásárol, egy Szívet ajándékba adunk.
– Az mi az a szív?
– Ez az újság, aminek a címlapján a Vecsei H. Miklós van.
– Ja, ööö, akkor jó 

– Hát, az az igazság, hogy ha már katolikus egyház, szóval ha tényleg nagyon muszáj, akkor csakis a jezsuiták…