Hétfő este került nyilvánosságra Emanuel Macron francia elnök levele, melyben valamennyi európai uniós állampolgárt Európa újjáépítésére szólít fel. Ír szabadságról, közös menekültpolitikáról, értékekről. Hangzatos mondatokat olvashatunk. De mi van a sorok mögött? Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogászt kérdeztük.
– Mennyire jelez valós elszántságot a francia elnök levele? Vagy inkább csak egy nagyobb hangvételű kampányfogás ez a megmozdulás az EP-választások közeledtével?
– Emmanuel Macron valószínűleg nem így készült a kampányra eredetileg, hiszen – ismerve a politikai arcélét – abban sokkal többet szeretett volna európai ügyekkel foglalkozni. Azonban az elmúlt hónapokban a belpolitikai események leszűkítették a francia elnök mozgásterét. Ebből a szempontból persze lehet a legújabb ötletgyűjteménye egyfajta figyelemelterelés, hiszen a népszerűsége a hazájában még mindig rendkívül alacsony. Az érintett levél maga kétséget kizáróan föderalista szellemben íródott, az aláíró pedig egyértelmű elszántságot mutat a benne foglalt egyes elképzelések megvalósítására.
– Mennyire megvalósíthatók Macron elképzelései?
– Ez legfőképpen attól függ, hogy a májusi EP-választáson mekkora sikert tudnak elérni a globalista, az Európai Egyesült Államok eszméjét megvalósítani szándékozó erők. Jelenleg van rá esély, hogy a szuverenisták legalább a blokkoló kisebbséget megszerezzék, s ezáltal keresztülhúzzák Macronék számításait. Persze a francia ötletekhez jórészt a németek nyújtanák a finanszírozást, amihez vélelmezhetően azért a berlini vezetőknek is lesz egy-két észrevételük. A részletekről pedig csupán annyit: az uniós minimálbér blöff, a demokráciavédő ügynökség hagymázas ideája pedig egy
nyílt fenyegetés a szuverén nemzetállamokkal szemben.
– Mit jelenthetnek ezek az irányvonalak Magyarország szempontjából?
– Macron levele egyértelműen a migráció mellett tesz hitet. Az elnök szerint Európának Afrika felé kell fordulnia, ahogy írja: „a közös sors felvállalásával” és fejlődésének „nem defenzív támogatásával”, vagyis szerinte nem kell védekezni Afrikával szemben. A szabadság és haladás üres szólamai mellett olyan gondolatokkal is találkozunk a levélben, hogy egész Európának „be kell vezetnie a szociális pajzsot”, amivel a nivellálás és a javasolt országspecifikus minimális európai bérek, juttatások révén ugyancsak a migrációnak kívánnak megágyazni. Ugyancsak rossz üzenet a tömeges európai migrációt ellenző országok számára, hogy annak alapján vizsgálná felül a schengeni térséget, hogy ki mennyire vállal részt például a közös menekültügyi politikában. Macron világos üzenetet küldött a „renitens” államoknak: ahogy írja, javaslatot tesznek majd „politikai projektünk szükségszerű változtatásaira, tabu nélkül, ahol a szerződések felülvizsgálata sem tabu”. Vagyis
hirdetésmiközben több szolidaritást vár el másokról, valójában semmilyen szolidaritást nem mutat a közösség keleti tagállamai felé,
sőt inkább kizárná egy részüket Schengenből. „Határokról és értékekről” beszél, miközben valójában sem a határok védelmét, sem az Európai Unió értékeinek sokszínűségét nem kívánja támogatni. Nem véletlen, hogy a francia elnök írása nem tekint hivatkozási pontként a keresztény kultúrára, viszont a „mindenkire nyitott Európa” vagy ha tetszik a nyílt társadalmak létrehozása elérendő célként szerepel a szövegben.
