Egyenjogúak vagyunk, de nem egyformák

Amikor megkérdezik tőlem, hogy milyen fiatal nőként a közéletben, csak annyit szoktam rá felelni, hogy: a nők periklészi aranykorát éljük.

Európai kultúránk a görögök demokratikus és filozofikus állameszményén nyugszik.

Mielőtt a görögök az európai kultúrkör ezen alappillérét megteremtették volna, el kellett érniük egy olyan anyagi biztonságot, amelynek köszönhetően a tudományos és intellektuális kedvteléseikre is jutott idejük.

Periklesz idején elérték, hogy senkinek sem kellett éheznie vagy nyomorognia, aki pedig dolgozni akart, munkát is talált.

A Kormány prioritásként kezeli a nők foglalkoztatottságának növelését és a munkaerőpiacon való elhelyezkedését. Kijelenthetjük, hogy ma már Magyarországon is érvényes, ami a periklészi Athénban: mindenki talál magának munkát, aki dolgozni akar.

Svájcot egy fél évszázaddal megelőzve, 1918-ban a magyar nők is megkapták az őket megillető választójogot.

Évek óta több nő jár a magyar felsőoktatási intézményekbe, mint férfi és a 2017-es mikrocenzus adatai alapján már azt is megállapíthatjuk, hogy magasabb a felsőfokú végzettséggel rendelkező nők aránya a magyar társadalomban, mint a férfiaké.

Egyenjogúak vagyunk, de nem egyformák.

A férfiak és a nők genetikai anyaga több mint 99 %-ban tökéletesen egyforma. Azonban mégiscsak ott van az a kevesebb, mint 1 %, amely testünk minden sejtjében érezteti a hatását.

A fenti állítás Louann Brizendine neurobiológustól származik, aki a kutatásai során arra a megállapításra jutott, hogy a nyelvhasználatért és a hallásért felelős területeken 11 %-kal több neuron van a nők agyában, mint a férfiakéban és részben ennek is köszönhető, hogy a nők ajkát átlagosan napi 20 000 szó hagyja el, a férfiakét pedig csak 7 000. Tehát ha valaki azt mondja egy hölgyre, hogy szószátyár, akkor bizony elismeri a női agy nyelvhasználatért felelős áramköreinek a fejlettségét.

Természetesen a férfiak agyában is van olyan terület, ahol több processzorral rendelkeznek. Ilyen a félelmet és az agressziót szabályozó amygdala, melynek köszönhetően közvetlen fizikai veszély esetén gyorsabban reagálnak és ezért is képesek védelmet és biztonságot nyújtani.

A nők és a férfiak tehát az élet minden területén ki tudják egészíteni egymást.

Ezzel a magyar fiatalok is egyetértenek, hiszen többségük férfi és nő közötti szövetséget jelentő házasságban, családban képzeli el a jövőjét.

Az igazi kihívás tehát egy 21. századi magyar nő számára nem a munkahelyi feladatainak az ellátása, hanem a magánéletével történő összeegyeztetése.

A kormánynak fontos célkitűzése, hogy megadja a nőknek a választás szabadságát. Segítséget kapnak – és a munkáltatókat is érdekeltekké tesszük – abban, hogy gyermekvállalás után ha akarnak, visszatérhessenek a munkaerőpiacra.

2022-ig 70 000 bölcsődei férőhely várja majd a dolgozni akaró kismamák gyermekeit és felelős gyermekvállalás esetén az anyagi támogatásoknak köszönhetően az egzisztenciális biztonság megteremtése sem jelenthet akadályt.

Ma már talán annak az eléréséhez, hogy boldogan éljünk, míg meg nem halunk, a családban átélt meghitt pillanatoknak, a szülőségben megélt szerepeknek és a láthatatlan munkában kiegyensúlyozottan vállalt feladatoknak köszönhetően megteremtett harmonikus társas kapcsolatokkal a férfiak idő előtti halálozásának a megelőzésére is érdemes figyelmet fordítanunk.

Illés Boglárka


A szerző az Emberi Erőforrások Minisztériumának ifjúságpolitikáért és esélyteremtésért felelős helyettes államtitkára.

Iratkozzon fel hírlevelünkre