Észak-Koreában csak az észak-koreai emberekkel nem foglalkozik senki
A tavalyi évben 1137 észak-koreai érkezett Dél-Koreába. A két ország egyesítéséért dolgozó szöuli minisztérium adatai szerint ez a szám 2017-ben is hasonló nagyságú volt.
„Az új adatok arra mutatnak rá, hogy elmúlt években nagyjából egyenlő mértékben disszidáltak az országból”- jelenti az NK News.
Múlt évben az országelhagyók 85%-a nő volt. Ennek ténye többek közt arra is rávilágít, hogy mennyivel nagyobb a mozgásszabadsága a nőknek, amennyiben nekik nem kötelező egy adott munkahelyen megjelenni.
Thomas Muller, a World Watch Research elemzője szerint a rezsim számára legaggasztóbb esetek azonban az egyre gyakoribb, nagyobb horderejű disszidálások, mint az észak-koreai katona határátlépése, vagy az olaszországi észak-koreai nagykövet eltűnése. (Ez utóbbi esetben még nem erősítették meg, hogy az eltűnése mögött valóban a disszidálás szándéka áll.)
Donald Trump és Kim Jong-Un február 27-i találkozója már a második tárgyalása volt a két vezetőnek. A hivatalos forgatókönyv szerint Észak-Korea atomtölteteinek leszereléséről tárgyaltak.
Viszont, ahogy a múlt júniusi első találkozón, úgy az emberi jogokkal kapcsolatos ügyek most sem kerültek szóba.
Mindeközben az országban élő keresztények élethelyzete rohamosan romlik, írja a World Watch Monitor az Open Doors jelentése kapcsán. A dél-koreai és a kínai misszionáriusok letartóztatásának növekvő száma, a megerősített határellenőrzések, a Kínából hazatelepített észak-koreaiak büntetésének súlyosbítása mind arra mutatnak: az utóbbi időkben a keresztény hit terjesztésének minden lehetséges csatornáját el kívánja lehetetleníteni a kormány.
Már lassan két évtizede, hogy Észak-Korea áll a keresztényként legélhetetlenebb országok listájának élén.
Körülbelül 300 ezerre tehető az országban élő keresztények száma, de közel negyedük (~70 000 keresztény) van börtönbe, vagy munkatáborokba zárva, ahol „elképzelhetetlen kínzásoknak, embertelen és megalázó bánásmódnak vannak kitéve pusztán a hitük miatt”, fogalmazott Zoe Smith az Open Doors angliai és ír érdekképviseletének vezetője múlt júniusban.
Az országból sikeresen elmenekült – azóta Angliában letelepedett – keresztény emberi jogi ügyvéd szerint az élet meglehetősen nehéz az országban: „Gyakori az élelmiszerhiány, az áramkimaradás, a tájfun, az árvíz és más természeti katasztrófák; ez csak néhány azok közül a kihívások közül, amelyekkel az észak-koreaiaknak szembe kell nézni.
Ha ezekhez még hozzá vesszük az emberi jogok súlyos megsértéseit, a szabadság teljes hiányát, a cenzúrát, a propagandát és az értékelhetetlen politikai vezetést, könnyen belátható, hogy miért olyan az élet Észak-Koreában, mint Orwell 1984-ében.”
Múlt héten, a Hanoiban rendezett csúcsot megelőzően, Észak-Korea élelmiszersegélyért fordult az ENSZ-hez, miután az áradások, a rossz aratás és az ENSZ szankciói miatt egyre kezelhetetlenebb az országban jelenlévő élelmiszerhiány.
Az ország ellen 2006 óta bevezetett szankciókat Phenjan nukleáris arzenáljának fejlesztései miatt iktatták be.
Varga Gergő Zoltán
Kép forrása: Fox News
