Kiszolgáltatottabbak a nők a kereszténységet üldöző országokban
Az ENSZ egyik vallásszabadsággal foglalkozó munkatársa, Heiner Bielefeldt még 2013-ban megjegyezte, hogy a sztereotípiák mentén kialakított férfi és női szerepek a legveszélyesebbek világszerte, már ami az emberi jogok érvényesítését illeti. „Ez megfoszthatja a nőket az élethez, a szabadsághoz, az emberi méltósághoz való joguktól. A nemi sztereotípiák és a vallásos emberekről alkotott sztereotíp képek gyakran kéz a kézben járnak, ez pedig a vallási kisebbségek női tagjait hatványozottan érinti.”
2018 novemberében így írt Afganisztánról a World Watch List (WWL, ez listázza a keresztény életvitel szempontjából 50 legkevésbé élhető országot) elemzője:
„Azokat a nőket, akik iszlámról áttért férfihez mennek hozzá, és maguk is vallják a keresztény hitet, megerőszakolják, így büntetve őket. Ugyanezt teszik az áttértek gyermekeivel is, akik így fokozottan ki vannak téve a gyermekmolesztálásoknak.”
Az Open Doors kutatói szerint a keresztény szempontból öt legrosszabb ország mindegyikén megfigyelhető az a jellegzetes vonás, hogy ezeken a helyeken a nők többet szenvednek a férfiaknál, jobban ki vannak téve a szexuális erőszaknak. Így fejezik ki a keresztény hit felett való dominanciát.
A Human Rights Watch legutóbbi beszámolója szerint az észak-koreai nők számára már annyira általánossá váltak a nem kívánt szexuális együttlétek és erőszakosságok, hogy már az átlagos élet velejárójaként kezdenek rá tekinteni. A WWL elemzői ezzel egybevágóan jegyezték meg, hogy a szexuális erőszakot az üldöztetés egyik formájaként kezelik az olyan országokban, mint Észak-Korea. Ennek értelemszerűen a nők vannak fokozottan kitéve.
Habár a fentebb említett országokban a nők társadalmi sebezhetősége valóban kiugróan magas, a keresztény férfiaknak sem sokkal jobb a helyzetük. Ők általában a társadalmi-gazdasági kiközösítés, a fizikai bántalmazás és a halálba kínzás különböző fajtáinak vannak kitéve, amint fény derül a hitükre.
A társadalmi kiközösítés náluk sokkal nagyobb érvágás, mivel férfiakként sokkal több időt kell tölteniük a közösségi élet különböző területein. Ez azt is jelenti, hogy egy férfinak olyan alternatív megélhetést kell találnia, ami nem ütközik az iszlám vallásgyakorlással (például a piacon naponta többször imádkoznak az emberek, itt feltűnő, ha valaki nem csatlakozik hozzájuk).
Militáris környezetben a keresztény férfiak üldöztetése nem csak a rang- és osztálybeli különbségekre korlátozódik, de gyakran ki vannak téve ők is a szexuális erőszaknak.
A képet tovább rontja, hogy a WWL-en felsorolt 50 ország mindegyikében megfigyelhető, hogy az egyén tragédiája pillangóhatásszerűen mindig továbbgyűrűzik.
Amikor egy nőt üldöznek, a gyermekeik is traumatizálódnak, sérülnek, ez rögtön megbontja a családi egységet, és generációs traumához vezet. A WWL egyik elemzője így beszélt a szomáliai helyzetről:
„Ha egy férfit megölnek, a családja legtöbb esetben védtelen marad, kaffirnak bélyegzik őket, vagyonukat elkobozzák, az özvegy pedig a férje családjára van utalva, hacsak hozzá nem kényszerítik egy muszlim férfihoz.”
Varga Gergő Zoltán
Forrás: World Watch Monitor
Kép forrása: Christian Today
