Hűség és boldogító igen az állatvilágban

Az állatvilágban a monogám párkapcsolat „ritka, mint a fehér holló”, mégis – talán meglepő módon – számos faj akad, amely még az embereknek is példával szolgálhatna, ha hűségről van szó.

Az állatvilág nem bővelkedik olyan egyedekben, amelyek életre szóló szövetséget kötnének egymással, azonban izgalmas és csodálatos, amikor mégis találkozunk ilyennel. A tudósokat már régóta foglalkoztatja a kérdés, több elmélet is magyarázni igyekszik e szokatlan párkapcsolati formát.

A kutatók megkülönböztetnek genetikai és szociális monogámiát. A genetikai kategória lényegében azt jelenti, amit mi magunk is értünk rajta a hétköznapjainkban: olyan hosszútávra szóló kizárólagos párkapcsolatot, amelyben az utódnemzés is kizárólag egymás között megy végbe. Ezzel szemben a szociális monogámia azt jelenti, amikor a szülők egy párt alkotva segítik egymást: megosztják a munkát egymás között és az utódaikat is együtt nevelik, de nemcsak egymással, hanem más fajtársakkal is párosodnak.

Az egypartnerűség jelenségére több tudományos magyarázat is született már. Minden élőlény célja az életben a fajfenntartás, aminek egyik legfontosabb lépcsője az utódnemzés. Azoknál az állatoknál tehát, amelyek esetében valamilyen oknál fogva előnyt jelent egyetlen társ mellet kitartani, ott az ilyen kapcsolat lesz a jellemző.

Ilyen eset például az, amikor egy kis egyedszámú populáció hím tagjának túl kockázatos folyamatosan új párt keresni, és sokkal valószínűbb a sikeres utódnemzés, ha már az első nőstény mellett elkötelezi magát.

Egy másik elmélet azzal magyarázza a jelenséget, hogy az utódnemzés olyan hosszú és fáradtságos folyamat, hogy mindkét fél segítségére szükség van. Erre a pingvineknél kiválóbb példát keresve sem találhatnánk.

A legtöbb egypartnerű állat egyébként a madarak között található, habár esetükben ez sokszor kimerül a közös fészekkészítésben és a tojások kikeltésében, ezek az élőlények mégis gyakran kötik össze életüket valamely fajtársukkal.

Hattyúk

Monogám párkapcsolat jellemzi a hattyúkat. Ezért is lett a két hattyúnyakból formázott szív a szerelem jelképe: a hattyúk gyakran évekig, sőt adott esetben akár „örökre” elkötelezik magukat párjuk mellett. 

Pingvinek

A pingvinfiókák felcseperedéséhez szükség van mindkét szülő gondoskodására, így a pingvinek esetében a hűség legfőbb oka az, hogy a magatehetetlen utódok a mostoha körülmények dacára épségben maradjanak.

Gólyák

A Magyarországon is őshonos gólyáról szintén elmondható, hogy monogám, viszont a párok nem maradnak együtt egész életükben. Együtt építenek fészket gallyakból, amit aztán évekig használnak.

Gibbonok

A monogámia egyetlen emlős állatra sem jellemző, nincs olyan faj, amelynek tagjai kizárólag ilyen együttélési formát választanának, azonban a tudósok azt is megfigyelték, hogy vannak esetek, ahol a populáción belül gyakrabban találkozni a jelenséggel. 

Az emberszabású majmok közül érdekes módon egyedül a gibbonok között figyelhető meg egypartnerűség. A jelenség mögött a kutatók szerint – a pingvinek példájához hasonlóan – a kicsinyek táplálása áll. Mivel a szülőknek egyedül túl sok energiájába kerülne a kicsik ellátása, inkább „összeállnak”.

Préri Pockok

Hűség szempontjából különösen érdekesek a préri pockok. Ezek a kis rágcsálok ugyanis egy életre választanak maguknak párt, amely mellett – néhány kivételtől eltekintve – mindvégig kitartanak. Összebújnak, fészket építenek, fésülgetik, tisztogatják egymást, megosztják a „gyereknevelési” feladatokat.

A monogámiában élő állatokkal kapcsolatban megkerestük a Fővárosi Állat- és Növénykertet. Hanga Zoltán, az állatkert szóvivője kérdésünkre elmondta: ha az állatkertben egy nőstény és hím állatot új párral raknak össze, akkor általában nem szokott probléma lenni.  Akadnak viszont olyan állatok is, melyek esetében gyakran nem olyan gördülékeny az összecsiszolódás „mivel nem tetszenek annyira egymásnak” – tette hozzá a szakember. „Ez az emberi kapcsolatok dinamikájából tekintve akár logikusnak is tűnhet, azonban az állatok esetében, ahol ilyenek azért ritkán fordulnak elő, bizony furcsán hatnak. ”

A szóvivő elmondása szerint tökéletes példát jelentenek erre a jelenségre a nagy testű papagájoknál vagy a vombatoknál bizony előfordul, hogy az állatkertben lévő  hím és nőstény sehogyan sem „passzol” egymáshoz, ilyenkor kénytelenek új párt keresni az állatoknak.