Elsorolni is nehéz az első hazai nehézipari nagyvállalkozó érdemeit
Ganz Ábrahám kilencgyermekes, református családban született Svájcban. Fiatalkorában először ácsnak, majd Zürichben öntésznek tanult, s 20 éves korában vándorútra indult, amelynek során német, olasz, francia és osztrák földön igyekezett új ismereteket elsajáítani.
1841-ben jutott el Pestre, itt a József Hengermalmi Társulat gőzmalmának üzemeltetésében vett részt, és rövid idő alatt a gépészeti részleg vezetőjévé vált a létesítményben. 1843-ban üzemi balesetet szenvedett, amelynek következtében a fél szemére megvakult.
Az emiatt kapott kártérítés, illetve a malom jövedelméből való részesedés révén saját vállalkozást indított: 1845 januárjában Budán „vas- és ércöntő intézetet” nyitott, amely elsősorban lakossági igényekre állított elő fémipari termékeket, de többek közt a Lánchíd építéséhez is szállított építőanyagokat.
Ganz vállalata 1848-ra már jelentős méretűre nőtt, ekkorra mintegy 60 fő dolgozott ott. A forradalmat követően ágyúkat és ágyúgolyókat is öntött a magyar honvédsereg számára, emiatt a szabadságharc leverése után felelősségre vonták és várbörtönre ítélték, csupán Svájc közbenjárása által mentesült az ítélet alól.
Ganz Öntödéje idővel lakatos-, mintaasztalos- és kovácsműhelyekkel bővült, ezenfelül pedig az „országos gyár” minősítést is megkapta. A Ganz-művek 1853-ban kísérleti jelleggel vasúti kocsikerekeket kezdett gyártani az angol John Burn által feltalált kéregöntéses technika felhasználásával. A kísérlet sikeresnek bizonyult, és 1855-ben a Habsburg Birodalmon belül Ganz vállalata kizárólagos jogot kapott a kéregöntésű öntvények készítésére, egy év múlva pedig a korábban meglévő technológiát sikeresen tovább is fejlesztette.
A Ganz-gyár termékei a Monarchián kívüli országokba is eljutottak: az 1867-es kiegyezésig a vállalat mintegy százezer vasúti kereket szállított le összesen 59 vasúttársaságnak. A kínálat azonban nem merült ki a vasútkerekekben, a Ganz-művek többek közt vasúti váltóalkatrészeket, vasúti kereszteződési csúcsbetéteket és gabonaipari őrlőhengereket is forgalmazott. A vállalat fejlesztésében az elkövetkező években nagy szerep jutott annak a Mechwart Andrásnak, akit Ganz 1859-ben nevezett ki a vállalat igazgatójává. Mechwart a gyárat európai színvonalúvá fejlesztette, munkássága hozzájárult ahhoz, hogy a vállalat számos újítást szabadalmaztathatott a 19. század második felében.
Ganz Ábrahámot 1863-ban Ferenc József koronás arany érdemkereszttel tüntette ki, és 1865. június 8-án személyesen is meglátogatta az üzemet. Ganz Ábrahám iparművészeti munkái az 1855-ös és 1867-es párizsi, és az 1862-es londoni világkiállításon bronzérmet nyertek, az 1867-es svájci iparmű-kiállításon kiállított darab pedig ezüstérmes lett.
A sikeres gyárost 1861-ben beválasztották Buda képviselőtestületébe is, 1863-ban pedig Buda díszpolgára lett. Jellemző volt rá, hogy idehaza mindig magyar ruhában járt, ezzel is kifejezve a nemzet iránt való elkötelezettségét.
Nemcsak sikeres vezető volt, hanem olyan is, aki felelősséget vállalt saját munkásaiért és igyekezett gondjukat viselni. Jelentős összegeket fordított szociális célokra, idehaza az övé volt az egyik első üzem, ahol nyugdíjas- és betegpénztár is létesült, de emellett svájci szülővárosának segélyegyesületét is rendszeresen támogatta.
Vállalat egyre növekvő sikerével párhuzamosan azonban a saját életpályája 1867-ben tragikus véget ért. December 15-én, 53 éves korában levetette magát a Duna-parton álló palotájának függőfolyosójáról. Hogy pontosan mi motiválta az öngyilkosságot, azt nem tudhatjuk, de vélhetően a folyamatos munka és a rá nehezedő terhelés, valamint a családon belüli problémái is hozzájárulhattak ehhez.
Az általa létrehozott vállalat azonban halála után is sikeresen tudott működni. Örökösei végül eladták azt és így részvénytarsaságként működtek tovább a Ganz-vállalatok, amelyek az elkövetkező évtizedben az Osztrák-Magyar Monarchia nehéziparának egyik legfontosabb vállalatcsoportjává váltak.
(Forrás: mult-kor.hu, kiemelt kép forrása: Wikimedia Commons)
