„Személyi igazolvány, van, tehát én létezem.” A minap e sorok csendültek fel az egyik rádióban, mégpedig Bródy János 1980-ban írt Személyi igazolvány című dalából, melyek megidézték előttem ifjúkoromat.
Jól emlékszem első igazolványom átvételére, melynek érdekében a rendőrkapitányságra kellett mennem. A folyosón álldogáltak gyanúsítottak, sértettek, valamint mi, igazolványunkra várakozók. Szürreális, ám a szocializmus mindennapjaiba jól beleillő kép volt. Talán azért a rendőrségen kellett intézni a szocialisták diktatúrája idején az igazolványainkkal kapcsolatos ügyeket, hogy tudjuk, hol is van a helyünk…
Évek, évtizedek teltek-múltak (közben megtörtént a rendszerváltás is), ám az állami szolgáltatások rendszerének első komolyabb átalakítására 1998-ig kellett várnunk. Az ekkor hivatalba lépő polgári kormány létrehozta az okmányirodai hálózatot, mely az önkormányzatoknál volt elérhető. Állami szolgáltatások az önkormányzatoknál, közel az emberekhez – akkor azzal a kormányzati felhatalmazással ennyit lehetett tenni.
2010-ben viszont a polgári oldal végre 2/3-os támogatottságot kapott, így az élet ezen területén is helyükre kerülhettek a dolgok.
hirdetésAz állami szolgáltatások az államnál, de nem a rendőrségnél, hanem egy új, kifejezetten erre a célra létesített országos hálózatnál, a kormányablakoknál váltak elérhetővé.
Személyes ügyintézés a kormányablakoknál. Telefonos ügyintézés 0-24 óráig a 1818-as ingyenesen hívható számon. Internetes ügyintézés az Ügyfélkapun keresztül. Nemrég pedig munkába álltak azok a kormányablakbuszok, melyek valamennyi állami szolgáltatást (több, mint 1500 ilyen van) szó szerint házhoz, vagy a munkahelyhez viszik.
Az akkor még általam is kedvelt művész azóta is kedvelt dala a fülembe cseng, de nincs nosztalgiám. Akkortájt ugyanis órákig kellett várni egy-egy igazolványra, alázatosan közeledve az ügyintézőhöz és mindeközben a rendőrség „vendégszeretetét” élvezve.
Most már a tartalom és a forma is XXI. századi és végre mi, ügyfelek kerültünk a középpontba.
Tarnai Richárd
