Újabb sebek gyógyulnak be
A fantasztikus hír futótűzként terjedt a világhálón. Első blikkre el sem akartam hinni, de miután saját fülemmel hallottam, már megnyugodtam. Aki az utóbbi 70 évben született, csak részben vagy egyáltalán nem láthatta mindazon kincseket, amelyek valaha ott álltak. Számtalan külföldi vendégemet vittem el a Várba, és mindig szégyenkezve vezettem el őket a „Romkertnek” nevezett, ugyanakkor sündisznók, kóbormacskák és patkányok által lakott, kertnek nem nevezhető szemetes terület mellett. A Dísz téren álló, volt Honvédfőparancsnokság torzója egészen 2014-ig szétlőve, koromfekete falakkal várta a hazánkba látogató turisták százezreit, és vitte hírünket a világba. A most bejelentett építkezések egy több emberöltőt felölelő kálváriát zártak le megnyugtató módon. Lássuk mi várható az elkövetkező években! 
A Dísz tér „díszeként” emlegetett volt M. Kir. Honvéd Főparancsnokság épülete egy négyszintes eklektikus épület volt, hatalmas négyzet alakú kupolával, amely méretét tekintve a királyi palota kupoláját követő második legnagyobb volt a várban. A Dísz teret délről lezáró épületet Kallina Mór tervei alapján építették 1895 és 1896 között. A két emelet magas kupola jobb és baloldalán a háború és béke allegorikus alakjait helyezték el. 1939-re fejeződött be az épület alatt 35 méterrel elhelyezett szupertitkos kormánybunker építése, amelyet a parancsnokság épületéből egy többajtós zsiliprendszerrel lehetett megközelíteni. A bunkerből menekülő lépcső vezetett tovább az Alagútba, amelyet Budapest 1944-45-ös ostromakor Karl-Pfeffer Wildenbruch német városparancsnok is igénybe vett, mivel a német-magyar véderők a kormánybunkerben, később az Alagútban rendezték be a főhadiszállásukat 
1945 januárjában több bombatalálatot kapott az épület, kupolája megsemmisült. A károk ellenére statikai problémák nem adódtak. A ház itt kezdődött kálváriája alatt először megkezdték az állagmegóvását és az újjáépítését, majd a kommunista hatalomátvétel után az addig rendbe hozott épület felső szintjeit – politikai megfontolásból – elkezdték bontani. Rákosiék egy szocialista realista stílusban emelt hatalmas ideológiai egyetemvárost terveztek a királyi palota és a Szent György tér helyére. A Kádár-rendszer ugyan letett erről a tervről a hatalmas költségek miatt, az 1960-70-es évekre teljesen leromlott állapotú épületet az első szintig visszabontották „állagmegóvás céljából”. Így kaptuk meg azt a torzót, amit a mai napig láthatunk. A korhű helyreállítást követően valószínűsíthető, hogy újra kormányzati funkciót tölt majd be. 
Ha a Honvéd Főparancsnokság romépületének háttal állunk, a jobb kéz felőli sarkon találjuk a sárga kőkerítéssel körbevett népművészeti zsibvásárt. Ha jól megfigyeljük a helyet, nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy lássuk, valami hiányzik arról a telekről. Hát persze, a volt M. Kir. Külügyminisztérium egykori eklektikus palotája, amelynek földszinti homlokzatfala adja a mai zsibvásár kőkerítését. A saroképületet Hauszmann Alajos, a Királyi Palota mestere és Hütl Dezső, a most befejeződő Kossuth téri „metrókijáró épületének” tervezője jegyzi. A palotában az 1900-as átadást követően a Magyar Szentkorona Országainak Vöröskereszt Egylete, később a M. Kir. Horvát-Szlavón-Dalmát Minisztérium, végül a M. Kir Külügyminisztérium kapott helyet. 
A kormánybunker a pincéből nyíló alagútrendszeren keresztül érhető el, illetve egy folyosó kötötte össze a szemközti Karmelita kolostorral. Budapest ostromakor a Dunakorzón elhelyezett szovjet lövegek ádáz tűzhengerének következtében az épület déli bejárata feletti emeletek beomlottak, kupolái, tetőzete megsemmisült. Az épületet a háború után lebontották, holott menthető állapotban volt. Az új épületbe valószínűleg a Miniszterelnökség azon szervezeti egységei költöznek be, akik a kolostorban a helyhiány miatt nem kaptak helyet. Nagy valószínűséggel a földalatti járatrendszer is újra kiépül, hogy a kormánytisztviselők és védett személyek épületek közötti biztonságos közlekedését megoldják. 
Tudom, hogy nem szabad telhetetlennek lenni, de ha lúd, legyen kövér! A tér nyugati (krisztinavárosi) oldalán található a Kovács bérház, amelyet 1893-ban emeltek Illés Gyula tervei alapján. A háromszintes épület két sarokkupolával zárta le a teret, szimmetrikusan a túloldali Külügyminisztérium kupoláival, keretet adva a térnek. A sarokdíszeket statikai okokra hivatkozva még a háború előtt el kellett távolítani, ugyanakkor az 1950-es években, hogy a környező házak magasságához igazítsák a Kovács bérház magasságát, visszabontották a legfelső szintet is. Amennyiben visszaépül a Külügy és a Főparancsnokság épülete, az aszimmetrikus látkép miatt elengedhetetlen lesz az emelet és a kupolák visszaépítése is. Ezt követően pedig szükség lesz a tér közepén található gépkocsiparkoló eltávolítására, és egy virágos park létesítésére, hogy a Dísz tér újra „méltó legyen régi, nagy híréhez”.
(A cikk hamarosan folytatódik a Szent György tér újjáépülő palotáival.)
Fecske Gábor László
