Túlóratörvény: valós probléma, vagy csupán az ellenzéki politika eszköze?
Vasárnap.hu: Egyre inkább eltávolodott a kiindulóponttól a kormányellenes tüntetések célja. Van-e még bármi köze a demonstrációknak a túlóratörvényhez?
Palkovics Imre: December 8-án került sor a szakszervezetek által közösen meghirdetett demonstrációra, ahol többek közt megjelentek az ellenzéki pártok régen lejáratódott prominens személyei is, Gyurcsány Ferencet és az MSZP régebbi vezetőit láttuk ott. És akkor azt gondoltuk, hogy ebben a közös akcióban a továbbiakban mi nem kívánunk részt venni.
Noha egyetértünk bizonyos felvetéssekkel, amelyek a munkatörvénykönyv munkaidő szervezés átalakításával kapcsolatban fölvetődtek, de azzal az akcióval, ami erre épült, már nem tudunk azonosulni.
Az egyébként jogos munkavállalói aggodalomra már az elejétől kezdve ráépült egy pártpolitikai akció, és ez már nem a szakszervezetek szerepkörébe tartozó tevékenység.
Látszott az is, hogy a folyamat előrehaladásával egyre inkább veszti el a mozgalom eredeti célját, a Munka Törvénykönyve módosításának visszavonását. Az már látszódik napjainkra, hogy szinte mindegy is, hogyan alakul annak a törvénymódosításnak a további sorsa, illetve mit is tartalmaz pontosan.
Egy volt a lényeg, hogy egy olyan témát talált az ellenzék, amely a társadalom számra is érthető felvetés volt.
Ilyet az elmúlt években nem találtak. De ennek a mozgósításnak is volt egy hamis alapja: azt hazudták, hogy a 400 órára felemelt túlórakeretben elvégzett túlmunkát 3 év múlva fogják kifizetni az embereknek.
Ez egy durva hazugság, amely minden valóságalapot nélkülöz.
Vasárnap.hu: Mire gondol pontosan, miben rejlett ez a hazugság?
Palkovics Imre: A 400 órás szabályozás és a 3 éves munkaidőkeret két, egymással szorosan nem összefüggő szabályozás része. A 400 órányi túlórához a munkavállalók önkéntes hozzájárulása kell – ezzel kapcsolatban egyébként nekünk is voltak aggodalmaink, hogy mennyire tekinthető önkéntesnek egy ilyen nyilatkozat a munkavállaló részéről. De a paragrafusok oldaláról nézve ez a szabályozás megáll, jogi alapról kiindulva ezt támadni nem lehet.
A munkaerőpiacon a társadalmi formától, történelmi korszaktól függetlenül a munkáltató mindig is gazdasági erőfölénnyel rendelkezik a munkavállalóval szemben, és nem jó, ha ennek az erőfölénynek a kihasználására több lehetőséget adunk.
De ezt összemosni azzal, hogy majd a ledolgozott túlórát amelyet minden hónap végén kifizet a munkáltató, csak 3 év múlva fogják kifizetni, az hazugság.
Először is fontos leszögezni azt, hogy a 3 éves munkaidőkeretet bevezetni csakis a szakszervezetekkel kötött kollektív szerződésben lehet, anélkül nem.
Itt felvetődik az az ironikus kérdés, hogy azok a szakszervezetek, akik ez ellen a megoldás ellen tiltakoznak, nem maguktól félnek-e. Mert ha ők nem írják alá a szerződést, akkor a 3 éves keret nem léphet életbe. A szakszervezeteknek tehát meghatározó szerepe van abban, hogy a munkavállalókat lehet-e három éves munkaidőkeretben foglalkoztatni.
Vasárnap.hu: Mire lehet akkor pontosan jó ez a törvénymódosítás?
Palkovics Imre: Ennek a munkaidő szervezési eszköznek (munkaidőkeret) pont az a lényege hogy ne kelljen túlórát elrendelnie a munkáltatónak, hanem egyenlőtlenül beoszthatja a törvény által meghatározott maximális munkaidőt, a heti 48 és a napi 12 órát, amit nem mellesleg az EU idevonatkozó irányelve rögzít. Ez az a számítási idő, amelyet a meghatározott munkaidőkereten belül kell elosztani.
Ez a munkaidőkeret lett most három évre emelve, ami azt jelenti, hogy három év alatt kell kijönnie átlagban annak a heti 48 órás vagy napi 12 órás munkaidőkereteknek, ami a törvényben maximalizálva van.
Ez azt eredményezi a gyakorlatban, hogy ha egy bizonyos időszakban nagy a munkaintenzitása, munkaerő igénye az adott vállalatnak, akkor többet is dolgoztathat egy adott periódusban. Amennyiben kisebb, akkor a heti és napi munkaidő rövidebb lesz. Az a lényeg, hogy a 3 év során átlagosan nem lépheti túl a fenti időkereteket. Ha ezt a teljes munkaidőkeretet nem használják fel és marad még hátra ledolgozatlan óra a munkaidőkeretben, akkor ezt elrendelheti rendkívüli munkavégzésben a munkáltató.
De, ismét hangsúlyozom: mindez csak akkor léphet életbe, ha előtte a munkáltató megállapodott a szakszervezetekkel minderről.
Tehát ezért mondom azt, hogy az, amit az ellenzéki pártok és a média közvetít a „rabszolgatörvény” kapcsán, az valójában egy csúsztatás, és innentől kezdve az egész kérdés arról szól, hogy hergeljük fel a társadalmat egy olyan témával, ami érdekli az embereket.
A munka és a megélhetés egy nagyon fontos kérdés a társadalmakban, és azt gondolom, hogy nem tisztességes dolog ezen a téren félrevezetni a munkavállalókat.
Továbbá súlyos politikai következményei is lehetnek annak, ha egy szakszervezet tényleg pártpolitikai szerepben lép fel egy kiélezett politikai küzdelmekkel teli időszakban, mint például az EP választásokra való felkészülés időszakában.
Vasárnap.hu: Hogyan látja, lesz-e országos sztrájk, mire számíthatunk ön szerint?
Palkovics Imre: A politikai pártok a szakszervezetekre gyakorolnak nyomást azért, hogy legyen egy általános cirkusz: „sztrájkoljatok már, álljon le az ország”. De a szakszervezeti vezetőknek szerencsére van annyi esze, hogy ilyesmibe nem rángatják bele az embereket, már csak azért sem,
mert az emberek nem igazán azonosulnak tömegesen azzal az interpretációval, amelyet az ellenzéki pártok tolmácsoltak.
A sztrájk sikerének nélkülözhetetlen eleme, kiindulópontja az, hogy legyen sztrájkhangulat egy adott munkahelyen. Enélkül nem lehet sztrájkot szervezni. Meg lehet próbálni, de ha nincs sztrájkhangulat, azzal a részvevők nem az erejüket fogják demonstrálni, hanem a gyengeségüket fogják bemutatni.
Azt gondolom, hogy országos sztrájkot érdeklődés hiányában nem fognak tudni szervezni, különösen a versenyszférában.
A közszolgálati szektorban szóba került egy március 14-én esedékes sztrájk javaslat, de véleményem szerint ez az akció sem lesz átütő erejű. A közszférában szervezett esetleges demonstráció semmiképp nem nevezhető általánosnak, ráadásul ebben a szektorban nem a Munka Törvénykönyve határozza meg a jogállását a munkavállalóknak, vagyis ott nem számít, hogy mit ír a munkaidőszervezés és pihenő idő szakaszában a törvény.
Én nem mondom azt, hogy nem érett meg a helyzet nagyon sok kérdésben a változtatásra.
Itt-ott érzékelhető a munkavállalók elégedetlensége, nagyon sok jogos felvetés van, amelyekre fel kellene hívni a figyelmet.
És azt is meg kell mondani, hogy ezekre nem mindig reagált a kormány megfelelőképpen.
Vasárnap.hu: Miként lett volna Ön szerint elkerülhető a jelenlegi helyzet kialakulása?
Palkovics Imre: Ez az egész, a túlóratörvény körül kialakult konfliktus enyhíthető lett volna, ha a kezdeményezés egy normális, makroszintű, erre alkalmas fórum keretei közt való tárgyalásból indult volna ki.
Ebben az esetben nagyon sok felvetésre és kérdésre előre választ lehetett volna adni, és akkor a pártok nem tudták volna ilyen módon félrevezetni az embereket.
De ezen már túl vagyunk, ebből tanulnia kell mindenkinek. Azt gondolom, hogy túlreagálni a munkavállalók és szakszervezetek oldaláról, belerángatni az embereket egy általuk nem teljesen értett és érzékelt helyzetbe nem helyes, ellenben a jogosan felmerülő problémákra, az egyébként fontos megállapodásokat kötő, nemzeti szintű, erre rendszeresített fórumokon válaszokat kell adni a kormány, a munkaadók és a szakszervezetek részvételével.
