„Mindenki függő! Nem is kell ahhoz drog, hogy valaki látszatvilágban éljen. Nem akarunk a saját életünkkel foglalkozni, szabályosan menekülünk előle! Mindenki a saját módszere szerint kapcsol ki belőle” – fogalmaz ébresztő erővel bíró írásában Ivády Nóra.
Diagnózist állít fel, amely alapján – ha homokba dugjuk a fejünket, akkor is látjuk, hogy „mindenki extrém stressznek van kitéve. Életünk a munka. Állandóan aggódunk, főleg olyan dolgokért, amire nincs ráhatásunk. Agyunk túlterhelt a folyamatos információáradattól. Krónikusan fáradtak vagyunk. Soha nem állunk meg. Mindenhez értenünk kell. A teljesítménykényszer jelen van valamennyi pillanatunkban, belénk van égetve, hogy a tökéletességre törekedjünk.”
Ez az élet azonban oda vezet, hogy „ha egy pillanatra megállunk, és őszinték vagyunk magunkhoz, rájövünk, hogy semmink nincs, ami igazán fontos lenne”.
Irodalmi értéket hordozó – olvasásra igencsak ajánlott – írásában Ivády Nóra felragyogtatja a reményt is. Egészen pontosan mutat rá arra, amit arctalan tömegek keresnek. Úgy fogalmaz; „Isten nem az Instagramon lakik, hiába hiszi azt mindenki. Az igazi boldogság nem a külsőségekben lakozik, hanem a kis dolgokban, a véletlenszerűségekben. Naplementékben és napfelkeltékben. A mosolyokban és a tiszta ágyneműben. A tenger hangjában és a Balaton illatában. Önmagunk elfogadásában. A szeretetben és az együttérzésben. A hálában.”
A teljes szöveg a kepmas.hu oldalon olvasható.
hirdetésA kép forrása a Képmás Magazin.
