„Magyarnak lenni: hit. ” – 130 éve született Sík Sándor

Sík Sándor Budapesten született anyai és apai ágról egyaránt zsidó származású családba, szülei azonban még születése előtt kikeresztelkedtek, így ő már római katolikusként látta meg a napvilágot. Általános iskolába még Gödöllőre járt, ahol a család lakott, de a középiskolát már a pesti Piarista Gimnáziumban végezte. Már ebben az időszakban megmutatkozott tehetsége az irodalom terén. 

14 éves korában belépett a rendbe, ezt követően Vácott és Kecskeméten tanult. Később a budapesti egyetemen magyar-latin szakos tanárként szerzett diplomát, illetve doktori képesítést. Eleinte Vácott tanított, de rövid idő után a pesti alma materébe, a Piarista Gimnáziumba került, itt vált a cserkészmozgalom egyik alapító alakjává is. 

Az I. világháborúban tábori lelkészként szolgált. A két világháború közti korszakban számos folyóiratba írt, valamint több egyesületnek is a tagja lett. 1929-től kezdve a Szegedi Egyetemen tanított, itt ismerte meg Radnóti Miklóst is, aki számára egyfajta „atyai figura volt”. Később, 1943-ban ő keresztelte meg Radnótit.

1936-ban a Magyar Rádióban is egy előadássorozatot tartott a magyar szentekről. Ennek során így vallott saját magyarságtudatáról:

Magyarnak lenni Szent István tanítása szerint erkölcsi fogalom. […] még senkit sem tesz magyarrá az, hogy magyarul beszél. Ez még nagyon kevés. Senkit sem tesz magyarrá még az sem, hogy a vére magyar, sőt még az sem, hogy magyarnak vallja magát: a magyarságot erkölcsi küzdelemmel, Isten-sürgette cselekvésével úgy kell kiküzdenie… Magyarnak lenni: erkölcsi lendület. Magyarnak lenni: hit. Hit a magyarság hivatásában. Hit abban, hogy Isten akar velünk valamit, és hogy a magyarság képes megvalósítani ezt az isteni gondolatot.

Verseiben leggyakrabban az Istenhez és a valláshoz fűződő kapcsolata jelenik meg, azonban az egyházi költészet témái mellett munkásságában a magyar identitáshoz kapcsolódó kérdésekre és a modern társadalom legfontosabb problémáira is reflektált. 

Származása miatt az 1939 II. zsidótörvény rendelkezései már rá is vonatkoztak, bár ezek alól végül mentesült. Mindemellett felháborította az, hogy az államhatalom beleszólt saját identitásába, s úgy bélyegezte őt zsidónak, hogy már nem rendelkezett ilyen identitással. Elmarasztalta a korszak egyházi vezetését is amiatt, hogy nem emelték fel szavukat a zsidótörvények és a megbélyegzések ellen.

A II. világháború után rövid ideig bízott a demokratikus átalakulás lehetőségében, azonban végül nyilvánvalóvá vált számára, hogy e kísérlet nem járhat sikerrel. A kormányzat egyházellenes politikájával szemben mindvégig fellépett, emiatt a Tudományos Akadémiából is kizárták. A kommunista hatalomátvétel után visszavonult a közéletből, 1963-ban halt meg. A farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomba, azonban 1980-ban hamvait áthelyezték a kerepesi temető piarista sírboltjába.

Forrás: Wikipedia, Fotó: Wikimedia Commons