Küzdhetünk és kell is küzdenünk, de egyre inkább lefutottnak tűnik a meccs. Ember legyen a talpán, aki az állandó online jelenlétre tartósan nemet tud mondani.
„Aggodalommal tölt el, hogy gyerekeim mellett észrevétlenül elfuthat az élet, ahogy kütyüjeikhez mint lélegeztetőgépekhez tapadva észrevétlenül fogságba esnek, és elnyeli őket a végtelen, ezért szerethetetlen digitális tér” – írja a Képmás online kiadásában Máthé Zsuzsa. A szerző töredelmesen bevallja; „próbálunk tenni ellene: tiltunk, megvonunk, elzárunk, korlátozunk és görcsös igyekezettel alternatívákat keresünk-kínálunk, de a helyzet nem igazán kontrollálható, kétségbeesett kapálózás minden óvintézkedés. Mert nincs menedék: mocsárként húzza be az online világ a magunkfajta szülőkorúakat is, hát még szegény digitális bennszülötteket, akik már babakoruk óta nézik elbűvölve a mobilok és laptopok kékes fényét.”
Máthé úgy véli, „cinikusan őszinte jelképe a benne és sokakban gomolygó, kínzó szülői tehetetlenségérzésnek az Apple logója: harapás a tudás almájából.”
Egyfajta segélykiáltásként arra figyelmeztet, „a túlzott online jelenlét elrabolja az időt és a figyelmet a valóság megélésétől. Eltompítja azokat a szenzorokat, amelyek a személyes kapcsolatteremtéshez nélkülözhetetlenek; az arcok finom rezdüléseiből, a testtartásból, az élő beszéd hanglejtéséből kiolvasható érzelmeket felfogni gyakorlás és jelenlét nélkül nem lehet.”
Máthé Zsuzsa roppant pontossággal határozza meg a probléma természetét, amikor úgy fogalmaz:
hirdetésA digitális függésnél totálisabb leigázást kitalálni sem lehetne: a kezekbe adott, mindenki számára hozzáférhető, örökké elérhető és ezzel állandóan nyugtalanító lehetőség az online csatlakozásra maga a lekoptathatatlan Kísértő – ember legyen a talpán, aki ellenáll!
Írása a kepmas.hu oldalon olvasható.
A kép forrása a Pixabay.
