Gondolatok a címeres mezről

Azonban egybehangzóan állították: amikor a pályára léptek, énekelték a magyar himnuszt és látták a piros-fehér-zöld lobogót,

egyértelműen érezték és tudták, hogy a magyar nemzet minden tagjának és tagjáért játszanak és ez óriási megtiszteltetés volt,

függetlenül a sötét körülményektől. Miközben ezeket mondták, láthatóan az őszinte megindultság vett rajtuk erőt. Végső következtetésük ez volt: a magyar válogatott mezét felhúzni mindig, minden körülmények között minden sportágban (és az élet egyéb területén is) megtiszteltetés és hatalmas felelősség minden kor magyarja számára.

A napokban olvastam a hírt, miszerint a magyar tenisz sport két méltán híres sztárja, Babos Tímea és Fucsovics Márton nem fognak játszani a februárban esedékes Fed- és Davis kupa mérkőzéseken a magyar válogatott színeiben, mivel különböző problémáik támadtak a Magyar Tenisz Szövetség vezetőivel. Tavaly már ugyanilyen okból Fucsovics távollétében kellett megküzdenünk a csehek ellen és rendkívül fiatal csapatunk csupán heroikus küzdelemben maradt alul. Tudom, történelmietlen a felvetés, ám mégis megteszem: mi lett volna, ha a legjobb magyar teniszező is magára húzza a címeres mezt…?

Bizonyára vannak jogos követeléseik is kiválóságainknak. Ám számomra, mint egyszerű sportrajongónak, a mindenkori válogatottért fanatikusan drukkolónak, sokkal szimpatikusabb és kívánatosabb az Aranycsapat két legendájának hozzáállása.

Mert nem csupán a közéletre, hanem a sportra is igaz kell, hogy legyen a Kölcsey által megfogalmazott mély igazság: „A haza minden előtt!”

Tarnai Richárd