Budapest hídjai a háború után
1944 végén zárult be az ostromgyűrű Budapest körül, a borzalmak azonban még csupán ekkor kezdődtek meg a fővárosban. Még 1944 őszén felmerült ugyan, hogy Budapestet más európai nagyvárosokhoz hasonlóan nyílt várossá nyilvánítják és ezáltal harcok nélkül átengedik a szovjeteknek. Erre azonban nem került sor, mivel a német hadvezetés a végsőkig kitartón védte a fontos stratégiai pontot jelentő fővárost.
A főváros stratégiai jelentőségét részben éppen a Dunán való átkelőhelyek adták, s ezért, valamint a város hatékonyabb védelmének megvalósítása végett került sor a Dunán lévő hidak felrobbantására.
A Petőfi-híd budai hídpillére (Forrás: Fortepan)
Az Erzsébet-híd pesti hídfője (Forrás: Fortepan)
A Lánchíd sem úszta meg jobban (Forrás: Fortepan)
A pontonhíddal kiegészített Szabadság híd roncsa (Forrás: Fortepan)
Az eredetileg hadi célokra épített, majd civil híddá átalakított Manci híd (Forrás: Fortepan)
A Kossuth-híd építése – a 1946-tól 1956-ig működött, majd 1960-ban elbontották (Forrás: Fortepan)
Újjáépítési munkálatok a Lánchídnál (Forrás: Fortepan)
(Kiemelt képünkön a felrobbantott Petőfi-híd látható, e kép forrása is: Fortepan)
