„Mit kezdhet egy protestáns a rózsafüzérrel?”
Mit kezdhet ezzel az imamóddal egy protestáns? Erre a kérdésre három további kérdés útján talált válaszra.
„Helyes-e ugyanazt a rövid imát egymás után ismételgetni?”
A Bibliában a Zsoltárok könyvében olyan visszatérő rövid refréneket találunk, amelyeket a közösség együtt ismételt, és Jézus is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal: „Erre otthagyta őket, ismét elment, és harmadszor is imádkozott újra, ugyanazokkal a szavakkal” (Mt 26:44).
Az imádságban megjelenő ismétlést egy gödör kiásásához hasonlítja, hiszen ugyanarra a mozdulatsorra van szükség, hogy a kívánt eredményt elérjük. Ehhez hasonlóan egy-egy rövid, többször elismételt fohász is egyre mélyebbre hatol az imádkozó szívében, és olyan jelentése tárul fel, ami a felületes vagy valódi figyelem nélkül történő elmondása, elolvasása során rejtve maradt volna.
„Helyes-e imádság közben bármilyen eszközt is használnunk?”
A római katolikusok általában öt tizedes rózsafüzért, vagy egy tizedes rózsafüzér-karkötőt használnak. A keleti keresztények pedig 33, 50, 100 vagy több szemből csomózott csotkit. A választ ismét a Szentírásban találja meg, hiszen a pusztai vándorlás során, amikor Isten népe elveszve és egyedül érezte magát, az Úr azt kérte tőlük, hogy ruhájukra készítsenek zsinórokat és bojtokat. Ezek funkciója pedig ez volt: „Ha ezeket látják, emlékezzenek meg az Úr minden parancsáról és ne kövessék gondolataikat…, hanem inkább emlékezzenek meg az Úr parancsairól, s tegyék meg azokat, s legyenek szentek Istenüknek” (Szám 15:37-41).
Néha-néha mindannyiunk figyelme elkalandozik imádság közben, ilyenkor segíthet figyelmünket fókuszálni egy hétköznapi eszköz, mely az imádságra emlékeztet minket (pl. a rózsafüzér vagy a csotki, melyet a kezünkben tartunk.
„Helyes-e az Üdvözlégyeket ismételni?”
A harmadik kérdést a katolikus-protestáns párbeszéd a mai napig nem tudta eldönteni. Vannak protestánsok, akiknek nem okoz gondot, hogy elmondják ezt az imát, és Mária közbenjárását kérjék, de nem imádják őt, és nem is hozzá imádkoznak.
„Az imaéletem nagyon sokat fejlődött azáltal, hogy többé nem azt kerestem, ami protestánsként elválaszt katolikus vagy keleti keresztény testvéreimtől. Inkább igyekeztem valóban megérteni, amit gyakorolnak, és megtalálni annak módját, hogy én magam is épülhessek és áldást nyerhessek általa. Isten pedig ezeket az imáimat is meghallgatta.” – Zárja sorait Tóth-Simon Károly a 777blog.hu-n.
Forrás: 777blog.hu
