Az erőszak belefér?
Emlékszünk még rá, ezek voltak azok a megmozdulások, amelyek után olyan felvételek járták be a magyar sajtót, ahol – feltehetően illuminált állapotban lévő tüntetők – megrongálják az ország karácsonyfáját körülvevő szánkókat, petárdákkal dobálják és megpróbálják felgyújtani a fát, nyomdafestéket nem tűrő rigmusokat kiabálnak. Az agresszív tüntetők emellett nyíltan provokálták a rendőröket, akikre sokszor köveket és füstgránátokat is hajigáltak. A tüntetések mérlege több tucat sérült rendőr, és még több előállított tüntető, akik közül sokan büntetett előéletűek voltak.
A tüntetésekkel kapcsolatban azóta kiderült, hogy a választók jelentős többsége, több mint nyolcvan százaléka elutasítja az agressziót. A felmérések szerint az emberek elutasítják mind az utcai, mind pedig a rendőrök ellen irányuló erőszakot. Az ilyesfajta agressziót ráadásul nem csak a jobboldaliak, hanem a magukat középen állónak vallók, valamint baloldaliak is elítélik. Ilyen körülmények között nem csodálkozunk azon, hogy a – legfrissebb kutatások szerint – az év végi tüntetésekben aktívan részt vevő ellenzéki pártok népszerűsége csökkent az április választás óta.
Lukácsi Katalin mindezekről a tüntetésekről, és az ott megjelenő erőszakról az interjúban azt mondta: „Ha valaki karácsonyfát rángat, attól még nem kereszténygyűlölő, mert a kutyánk a házban se kereszténygyűlölő attól még, hogy a karácsonyfát rángatja. (…) A karácsonyfa nem is keresztény szimbólum, tehát ezt felejtsük el, ez rágalom”. Érdekes, hogy ezen nyilatkozta után, arról beszélt, az ő feladatuk politikusként, közszereplőként az, hogy békítsék az embereket, és mérsékeltté tegyék a közbeszédet.
Nyilvánvaló, a volt IKSZ-es Lukácsi Katalin előszeretettel használ kettős mércét. Ahogyan az összes többi ellenzéki képviselő is, akik szemet hunynak az erőszak alkalmazása fölött, ha rövidtávú politikai érdekeik éppen azt kívánják. Lukácsi egyébként annyira van képben politikailag, hogy az interjú során kifejtette a Klubrádió hallgatóinak, hogy az áprilisi választás előtt annyira bizonytalan volt a politikai helyzet, hogy a kormánypártok és az ellenzék ugyanakkora eséllyel szerezhetett volna kétharmadot. Az ő felfogásában a mérleg nyelve az utolsó pillanatban billent el.
Az elmúlt hetek eseményei után abban biztosak lehetünk, hogy ugyanilyen vehemenciával és magabiztossággal készülnek a következő hónapokra, és mindent megtesznek majd annak érdekében, hogy kifordítsák a sarkából a világot. Ha kell, karácsonyfát rángatnak, ha kell, provokálnak. Az ellenzéki beszélő fejek pedig mindehhez lelkesen és odaadóan asszisztálnak . Forró tavasz elé nézünk.
