Gyerekjáték, hogy az abortuszt elfogadd!
A HiHo Kids gyerekeknek szóló műsorában serdülőket és gyerekeket ültettek le beszélgetni a gyermekét abortált feminista nővel. Amelie Bonow arról győzköd mindenkit, hogy az abortusz mennyire szuper dolog, visszaadja a nő azon szabadságát, hogy úgy alakíthassa az életét, ahogyan az neki tetszik.
Ferenc pápa ezzel kapcsolatban megingathatatlanul kijelentette a közelmúltban:
egyetlen problémára sem lehet humánus megoldás egy másik, ártatlan és védtelen emberi élet elpusztítása.
Amelie – nem véletlenül – kiemelten kezeli a katolikus egyházat és a hitet. Szinte mindenkitől megkérdezi, hisz-e Istenben, hogy végül azt hazudhassa, az abortusz nem megy Isten elképzelésével szembe. A gyerekek kedvesek, okosan kérdezők, akiknek a beszélgetés alatt lehetőségük van kitörni a társadalom vagy az egyház által rájuk kényszerített keretek közül.
Az abortuszpárti nő szinte már igazi barátként beszélget el a serdülő fiatalokkal és gyerekekkel. Az őszinte diskurzus intimitásával akarja rávenni a nézőt arra, hogy egyetértsen az elhangzottakkal. Nem meglepő, hogy annak érdekében, nehogy gellert kapjon maga az „üzenet”, a véleményezés lehetősége le van tiltva.
A lelkiismeret minden emberben működik, ha bűnt követtünk el, még furdalni is képes. Ám ez a belső hang elnyomható, ha a hamis önérdek és a rosszul értelmezett szabad akarat hangja felerősödik. Akárcsak Amelie Bonow esetében, aki:
beleüvölti a világba, hogy saját gyermekének méhen belüli meggyilkolása a nő személyes joga.
Éppen olyan, mint egy bizarr foghúzás – állítja. De hogy kijelentése kellően nagy hírverést kapjon, saját gondolatait – másokat bevonva – sokak véleményeként igyekszik megjeleníteni. Csakhogy az a bizonyos belső hang nehezen nyomható el.
Az elkészült műsor készítői ennek ellenére olyan messzire mentek, hogy
tiszta szívű gyerekek közvetítésével akarják elhitetni, az abortusz nem bűn.
Csak azt felejtik el: attól, hogy valamit sokan sulykolnak, mondanivalójuk nem válik igazzá. Az elkövetett tett súlya ugyanaz.
Egy nőgyógyászati beavatkozáson átesett asszony számolt be arról, hogy ugyanabban a szobában kellett feküdnie azokkal a nőkkel, akiken abortuszt hajtottak végre. A műtét után az összes nő fájdalommal, gyötrődve a feltámadt lelkiismeret-furdalástól tette fel a kérdést önmagának: hogyan is tehette ezt a saját gyermekével. És csak később indultak el azon az úton, hogy megmagyarázzák maguknak a tettük jogosságát.
Azoknak, akik a videó láttán lelki gyógyírre vágynak, érdemes egy pillantást vetniük Martin Hudacek, szlovák képzőművész a „Meg nem született gyermek” névre keresztelt szobrára, amely egy héttel ezelőtt a fertőszentmiklósi templomba érkezett, és ott Simonics Péter fertőszentmiklósi plébános fogadókészségének köszönhetően, január közepéig látható.
Az alkotáson az abortusz miatt gyászoló nő alakja látható, aki tenyerébe temetett arccal, zokogva próbálja feldolgozni fájdalmát. A szobor másik szereplője,
az üvegből megformázott kisgyermek átlátszó testével egy angyalra emlékeztetve megbocsátást sugárzó mozdulattal próbálja az anya fájdalmát elűzni.
A művész elmondása szerint művével arra tett kísérletet, hogy láthatóvá formálja azt a reményt, melyet Krisztus ajándékozott nekünk, amikor a kereszten feláldozta életét értünk, emberekért, biztosítva számunkra a bűnbocsánatot.
Bárcsak egy ilyen szobor elég lenne, hogy Amelie és a műsor által megszédített gyerekek észhez térjenek.
A teljes cikk itt olvasható.
(Forrás: 777blog.hu; fotó: Családháló.hu)
