Fészbúkököl vasököl
„A legnagyobb közösségi oldal” a mostanra sokak számára ismerőssé vált „közösségi” és „hirdetési alapelvek”-re hivatkozva újra meg újra visszadobta a hirdetési kérelmünket. Szó se róla, ezek a bizonyos alapelvek valóban léteznek, elolvashatók és tanulmányozhatók, mi több, az ember még egyetérteni is hajlamos velük – a konkrét alkalmazásuk azonban sokszor rettenetesen ködös. Például most is.
Az ötödik fájó visszautasítást követően levelet írtunk az oldalnak, amelyben arra kértük őket: ugyan, bökjenek már rá direkte, lehetőleg saját ujjal, legyenek kedvesek, a kifogásolt részlet(ek)re. Három óra telt el – egyelőre semmiféle választ nem kaptunk.
Mi lehetett valójában a probléma?
Talán túlságosan rossz fényben tüntettük fel a kommunizmust, ezt a végtelenül bájos és szüntelenül félreértett, világszerte csupán szűk százmillió emberéletet követelő eszmerendszert? Vagy az volt a baj, hogy a „szocialista” diktatúra időszakában megalkotott vasöklöt gyakorlatilag kopi papírral másoló „tüntis” vasöklöt – Uram, irgalmazz! – vasökölnek neveztük? Nos, való igaz, nyuszikának is nevezhettük volna, vagy piperetükörnek. Őszutón meglágyult naspolyának, ha minden kötél szakad.
Esetleg ott követtük el a hibát, hogy a szombati tüntetést kevéssé barátilag emlegettük?
Végül úgy, de úgy körberágtuk a rövid idő alatt igencsak hányatott sorsúvá vált szöveget (mert velünk aztán lehet tárgyalni!), mint egy nagy, szaftos, vérvörös almát; olykor külön ügyelnünk kellett rá, hogy azért maradjon belőle valami. A művelet elvégzése után aztán született egy kifejezetten rövid, ippeg nyolc soros cikkecske, alig-komment akárki faláról – ha valaki netán kevésbé odafigyelve (vagy ellenkezőleg: nagy-nagy koncentrációval) olvassa, akár a szombati tüntetés poszt-posztmodern önreklámját is felfedezheti benne.
A „legnagyobb közösségi oldal” visszadobta ezt is.
Csutkát se mutogathatunk.
Hát hogy képzeljük mi azt?
Most ülünk, üldögélünk magunk elé meredve, kavicsokat dobálunk a messengerbe, és a következő lépésünkön filózunk. Jó lenne valami ütős anyag még mára, közéleti-politikai – egyedül arra kell majd figyelnünk, hogy lehetőség szerint ne legyen benne az ég világon semmi.
***
A munkásököl, vasököl, vörös ököl, magasba emelt ököl vagy akár lesújtó ököl egyaránt a munkáshatalmat hivatott jelképezni, német munkásköszöntésen alapszik, később forradalmi mozgalmakban jelenik meg. A fasizmus terjedésével a 30-as években az antifasiszta mozgalmak jelképe lett, de lényegében ma a munkásmozgalom logója. Forrás: puyol5.blog.hu
