A székelyek dícsérete
A török hódoltság másfél évszázada során ők mentették át a magyarságot. Majd ők álltak ellen az erőszakos Habsburg törekvéseknek, melyért cserébe a madéfalvi mészárlást kellett elszenvedniük. Ha pedig szűk száz évet haladunk előre a történelemben, ott látjuk magunk előtt a Nyerges tetőn azt a 200 hős székelyt, akik utolsó csepp vérükig küzdenek a beáramló császári és cári túlerő ellen. Ahogy Kányádi Sándor írja: „Úgy haltak meg a székelyek, mind egy szálig, olyan bátran, mint az a görög háromszáz Termopüle szorosában”. Később az I. és a II. világháború folyamán a székely hadosztályok jelentették a magyar haderő legmegbízhatóbb, legkiválóbb egységeit. „Jutalmul” aztán Trianon gyalázatát kapták/kaptuk, melyet már lassan 100 éve végtelen türelemmel, ugyanakkor meg nem alkuvással viselnek, nem feladva magyarságukat több száz kilométerre, az idegenek gyűrűjében. Márton Áron püspök alakja sok egyéb székely arcképével együtt jeleníti meg a hűség, józanság és belső derű hármasát, melyek olyannyira jellemzik a „legigazabb magyarokat”.
És most itt vagyunk 2018 karácsonyán Budapesten. Amikor az efféle értékekre teljesen érzéketlen, gyökértelen, ripacs banda felforgatja az utcákat, keresztényeket gyaláz és kabaréba illő „színészi” teljesítménnyel próbálja eladni, hogy őket bárki is bántja. Mindezt csak azért, hogy a kormányt törvénytelenül, erőszakkal megbuktassák. Közben pedig felgyújtják a szegény sorsú, árva gyermekeknek szánt szánkókat a Parlament előtt, a karácsonyfa körül.
És ekkor jönnek a székelyek. Nem baltával, meg egyéb célszerszámmal, hogy helyre tegyék ezeket a szerencsétleneket, hanem………szánkókkal. A Székelyföldön sokkal nehezebb anyagi körülmények között élő magyarok derűsen átadják az idióták által tönkretett ajándékokat, aztán hazamennek.
Ám érdemes a tüntetgetőknek azt az ősi székely igazságot is figyelmükbe ajánlani, hogy „ a medve nem játék !”.
