Karátsonyi emlék a Krisztina körúton
Soha nem értettem, miért van ez az épület, a többé-kevésbé egységes Krisztina körút vonalától ötven méternyire beljebb. A városszerkezet sem indokolná, így gondoltam magamban már megint egy foghíjtelek, amit az elvtársak csak azért nem építettek az utca vonalában, hogy nyomot hagyjanak az utókor számára. Egy idő után annyira felzaklatott az épület városkép-idegen kinézete, hogy utánanéztem a történetének. A szimatom nem csalt… 
A telket a 19. század közepén vásárolta meg a mozgalmas társasági életet élő, a tudományt és a művészeteket támogató Karátsonyi Guido gróf, aki 1853–1856 között egy fényűzően berendezett romantikus stílusú, egyemeletes palotát építtetett, Pán József tervei alapján. Legnagyobb meglepetésemre a palota ugyanott helyezkedett el, mint későbbi modern utódja, a Krisztina körúti házaktól jóval beljebb. Tehát számos háború utáni átépítéssel szemben, itt az utódok követték a régi irányvonalat. 
A Karátsonyi-palota Buda legnagyobb és legdíszesebb épülete volt. Belső tereit – a külső megjelenéssel szemben – neobarokk stílusban rendezték be, amelyben helyett kapott – többek között – egy száz négyzetméteres télikert, egy több száz kötetes könyvtár és egy reprezentatív képtár, amelynek leghíresebb darabja Jacob Jordaens: „Bűnbeesés” c. festménye volt (a festmény túlélte a 20. századot, ma a Szépművészeti Múzeumban tekinthető meg). 
Az épület legnagyobb attrakciója egy gazdagon díszített, háromszáz fős színházterem volt, amelyben a kor legnagyobb színészei is rendszeresen felléptek a főúri publikum előtt. Megfordult itt Blaha Lujza, Újházi Ede, Jászai Mari vagy éppen idősebb Latabár Árpád. Az egyik ilyen előadás vendége volt a szarajevói merényletben meggyilkolt trónörökös, Ferenc Ferdinánd és felesége. 1873-ban itt adott koncertet Liszt Ferenc. 1898 farsangi bálján maga Ferenc József is tiszteletét tette, amelyről a Mikszáth Kálmán által szerkesztett Országos Hírlap a következőket írta: „A főúri körökben még mindig nem beszélnek egyébről, mint a tündérfényű Karátsonyi-bálról. Igazi clou-ja volt ez az idei farsangnak és históriai momentummá vált azáltal, hogy a király is megtisztelte jelenlétével egyik hűséges alattvalójának a mulatságát.” 
A palota története még Budapest ostroma előtt tragikus fordulatot vett. A két világháború között kicsapongó életet folytató gróf Keglevich-Karátsonyi Imre, hogy játékszenvedélyét folytatni tudja, zálogba adta a felbecsülhetetlen értékű épületet és kincseit. Mivel a gróf egy idő után nem tudta rendezni adósságát, a palota először a hitelezők, majd az állam birtokába került. Végül Imrédi Béla miniszterelnök adta meg a végső döfést azzal, hogy felajánlotta a Harmadik Birodalom számára. A németek egy birodalmi iskolát (Reichsschule) akartak a helyére építeni, így 1938-ban – birodalmi érdekből – a földdel tették egyenlővé. A pár évvel később kezdődő második világháború miatt már soha nem tudjuk meg milyen kvalitású épület került volna a lebontott palota helyére, de tény, hogy a meggondolatlan és elsietett bontással Budapest egyik legszebb ékszerdobozát vesztette el. Mai ésszel szinte felfoghatatlan, hogy hagytak veszni ennyi értéket, csupán azért, hogy egy baráti gesztust tegyenek Európa emelkedőben lévő hatalmának. 
A háború előtt elkövetett bűnt csak tetézte a kommunista hatalomátvétel után épült borzalom, amely elfoglalja az egykori Karácsonyi-palota épületének és parkjának teljes területét. A régi épületre ma semmi nem emlékeztet, egykori pompájáról csak megsárgult fényképek tanúskodnak.
Fecske Gábor László
(Forrás: urbface.hu)
