Nem elég emlékezni: éljük át újra karácsony titkát!

Vasárnap.hu: Miben más, ahogyan a keleti egyház a karácsonyt ünnepli?

Bubrik Miklós: A görögkatolikus egyház a keleti hagyományokat követi. A keleti hagyomány pedig a korai keresztények hagyományát, akik nem ünnepelték a karácsonyt különálló ünnepként. A keleti egyház fontosabb ünnepe a vízkereszt volt január hatodikán, amely Jézus megjelenését, az epifániát helyezi a középpontba. Csak később, a negyedik században szüremkedett be nyugatról ennek a napnak a jelentősége. A pogány környezetben élő keresztények megtapasztalták a napforduló megünneplését, amelyre a keresztények egy hívő választ fogalmaztak meg. Krisztust a fény szimbólumával kapcsolták össze, aki megvilágítja a sötétségben lévőket. Ezt a keleti egyház végül átvette, de mindig inkább vízkereszt felé irányítva a hívők figyelmét, amely húsvét misztériumához visz el bennünket. A karácsony értelmezhetetlen húsvét titka nélkül. Jézus Krisztus születésének lényege, hogy ő áldozattá válik húsvétkor, amely az ő halálában és feltámadásában teljesedik be.

Vasárnap.hu: Emiatt másképpen is készülnek a görögkatolikusok karácsony ünnepére?

Bubrik Miklós: A karácsony előtti bűnbánati időszakkal kezdődik ez az idő. Böjttel, önmegtartóztatással és imádsággal készülünk. A nagyböjthöz hasonlóan karácsony előtt negyven nappal, november 15-én kezdődik ez a böjti periódus. A keleti keresztény embernek ezért olyan kontrasztos a ma tapasztalható, karácsonnyal kapcsolatos világias gondolkodás.

A böjti csendes időszakban nem emlékezni akarunk karácsonyra, hanem újra át akarjuk élni Krisztus születésének csodáját.

Nem elég pusztán emlékezni, mert az emlékek szépen lassan megkopnak. A temetőkben a sírokon azt lehet olvasni, hogy valakinek az emléke örökké él. És a sírokat gaz veri föl. Ez történik ma a karácsonnyal is: az emberek elfelejtik, hogy valójában mi történik ekkor. A keleti egyház éppen ezért újra át akarja élni a születést és be akarja fogadni Krisztust. Keresztelő Szent János is azt mondja, hogy térjetek meg és tartsatok bűnbánatot. Közeleg az Isten országa. Ezért az örömködés és az állandó vásárlás helyett nagy és őszinte bűnbánattal kellene készülnünk erre a szent ünnepre.

Vasárnap.hu: Hogyan valósul meg ez a böjti készület a gyakorlatban?

Bubrik Miklós: A karácsony előtti utolsó napok szinte teljesen olyanok, mint a húsvét előtti nagyhét. Kezdjük egy Nagy Szent Bazil liturgiával, nagyvecsernyével. Van egy lítia (hajnali istentisztelet), kenyéráldás, amelynek keretében imádkozunk az egész teremtett világunkért. Imádkozunk azokért is, akik még nem készültek föl. Ezt követi egy hosszú virrasztás. Felolvassuk az ószövetségi írásokat, amelyek összefoglalják a prófétai jövendöléseket, a felvillantott előképeket szemléljük. Az előképek Jézus születésére és a húsvétra is utalnak, egységben értelmezve Jézus Krisztus születésének végső célját. A pap elénekli Izajás jövendölését: velünk az Isten. Gyermek született, fiú adatott nekünk az ő vállára kerül az uralom. Ezzel a csöndes zsoltározással, imádkozással megyünk át a másnapba: így ünnepeljük aztán Krisztus születését, énekelve az angyalok énekét: dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!

Vasárnap.hu: Karácsony hogyan folytatódik vízkereszt felé haladva?

Bubrik Miklós: Huszonhatodikán az Istenszülő emlékezete következik, huszonhetedikén Szent István diakónus, első vértanú ünnepét üljük. Nálunk minden nagyobb ünnep háromnapos, amelynek ezt követően nyolcada is van.

Év végéig a karácsony ünneplésében vagyunk benne.

Vasárnap.hu: A keleti keresztények húsvét felé való irányultsága a magyarázat arra, hogy a karácsony utáni napokban vértanúkat ünnepel az egyház?

Bubrik Miklós: Már közvetlenül huszonhatodikán a betlehemi gyermekgyilkosság az evangélium. Krisztus születése kőkemény valóság. Ezért nem emlékezni kell karácsonyra, hanem átélni és befogadni Krisztust. Ha csak emlékezünk, a világ is a piac elviszik a tekintetünket, és akkor lesz minden, ami ma látható: fenyő, ajándék, vásárlás. És valljuk be őszintén, nem Krisztus miatt ajándékoznak egymásnak az emberek. Az életünk lehet az ajándék. Az első vértanúink erről tettek tanúságot. Odaadták az életüket Krisztusért és a hitükért. Emiatt következik a születés ünneplése után azonnal Szent István diakónus ünnepe is, akit nem érdekelt, hogy mit mondanak a körülötte lévő emberek. Ő Krisztushoz akart tartozni. A karácsony mára egy másfajta ünnepségbe tolódott át. Szükség lenne ezen a téren a megtisztulásra.

Vasárnap.hu: Az egyház sem ünnepelne helyesen?

Bubrik Miklós:

Az egyház is egy kicsit szalad a világ után. Kiszolgáljuk a világ gondolkodását. Visszapogányosodik az ünnep, mert elvágtuk a keresztény gyökerétől.

Vissza kellene térnünk az őskeresztények hitéhez. Ők azon gondolkodtak elsődlegesen, hogy miért halt meg és miért támadt fel Jézus. Nem a születésén gondolkodtak. Ez csak később jelent meg. Krisztus földi életének megtapasztalhatósága, amikor tanítványokat keres magának, és elkezdi az ő tanítókörútját. Ezzel az ő nyilvános működése belecsatlakozik a nagypéntekbe és azután a feltámadásba. Krisztus tanúságtétele, a kinyilatkoztatás erről szól. Emellett megjegyezték, hogy Jézus hogyan kötődött bele az ő születésével az isteni ígéretbe. Csak így van értelme a karácsonynak. Ha a húsvéti áldozattól leválasztjuk, értelmetlen az egész. Ma ugyanez tapasztalható: karácsony előtt mindenki kivásárolja magát, aztán két nappal később már dobálják ki az utcára a karácsonyfákat, mert értelmetlen az egész számukra. Ha nem ünnepeljük meg vízkeresztet, akkor végül a húsvét is értelmét veszti. Az egyháznak vissza kell térnie a lényeghez, amelyről beszélnie kell az embereknek. Sokszor ez a kisdedes várakozás is túl édeskés, a keleti egyháztól idegen. A csecsemő Jézus nem áll a középpontban az ábrázolások területén sem.

Vasárnap.hu: Nincs is olyan ikon, amely a gyermek Jézust ábrázolná?

Bubrik Miklós: Van gyermek Jézust ábrázoló ikonunk, de Krisztusnak mindig felnőtt arca van. A karácsonyi ikonábrázoláson pedig Krisztus egyenesen a nagypénteki koporsóban fekszik felnőtt arccal. Lehet, hogy ez természetellenesnek hat, de a szimbolika mögötti üzenet hatalmasan gazdag. Merjük kimondani, hogy az Isten fia azért született meg, hogy az emberért áldozatot hozzon, nem pedig azért, hogy ő elhozza az ajándékot nekünk. Már azt is elfelejtettük, hogy Krisztus született meg. Asszisztál az egyház ehhez a szellemi-lelki amnéziához. Kiállunk a főtérre gyertyát gyújtogatni. Nem a főtéren kell gyertyát gyújtogatni, hanem meghívva az embereket a templomba, onnan kell a fényt hazavinniük az otthonaikba. Az embereket már nem érdekli a valódi karácsony.

Visszatértünk a pogánysághoz. Az egyház sokat küszködött sajnos azért, hogy az emberek igényeit szolgálja ki.

Ha nem térünk vissza a gyökerekhez, az értékeinket fogjuk megint elpogányosítani. A pogány tradíciónk részei lettek az ajándékozás, a fenyőfa, a mézeskalács, díszek, forralt bor. A korai keresztények életében ez nem volt jelen. Térjünk vissza a Szentíráshoz!

Vasárnap.hu: Akkor nem jó a karácsonyi ajándékozás?

Bubrik Miklós: Ha az ember olyan helyen szolgál, ahol különböző megélhetési szinteken élő emberek élnek együtt, hamar meg tudja adni a választ. Mit tudok mondani a szegény gyereknek? Téged nem szeretett Krisztus, csak mert nem kaptál ajándékot? Mert a gyerek ezt kérdezi meg ilyenkor: engem nem szeretnek? Engem az Isten nem szeret, mert nem kapok ajándékot karácsonyra? A másik meg arra dicsekszik, hogy melyik egzotikus szigetre vitték el a szülei karácsonykor.

Személyválogató lenne a keresztények Istene? Krisztusnak az ember számára felkínált üdvössége mindenki felé nyitott.

Isten irgalma kiterjed a bűnösökre. Ő felkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt –ahogy a Szentírás is mondja. Karácsonyból pedig egy olyan ünnepet kreált a világ, amelynek során valakinek több jut, másnak pedig kevesebb.

Vasárnap.hu: De akkor mi a helyzet a napkeleti bölcsek ajándékaival?

Bubrik Miklós: A napkeleti bölcsek ajándékai: arany, tömjén, mirha. A mirha, amivel például a papot a keleti egyházban a temetésekor leöntik. A tömjénfüst az áldozatot jelenti, az arany pedig a mennyei dicsőséget. Krisztus tehát megkapta az ő temetési ajándékait. Vagyis ebben is húsvét titka sejlik fel. Mítosztalanítani kellene a ma megjelenített karácsonyi ünnepet.