Bereczky Tamás HIV-ellenes aktivista, fordító. Elhagyta szülőhazáját, mondván, ott fasizmus dúl. Most pedig – az ünnep közeledtével – azokba rúgott egy irgalmatlanul nagyot, akik számára karácsony szent, Jézus Krisztust pedig Megváltójuknak fogadják el.
Nem lenne nehéz ebben a témában egy túlfűtött, haragos írást közreadni. Merthogy Bereczky Tamás olyan szöveget tett közzé a világhálón, ami mélyen felháborító, otromba és alpári, több millió jó érzésű magyar embert sért. (Valójában több milliárd jó érzésű embert sért szerte a világon.)
hirdetésBereczky szerint “a karácsony egy felháborítóan bugyuta mesén alapuló, kínosan nyomasztó hazugságrítus”, amikor az ajándékozás egyetlen célja, hogy ki-ki megnyugtassa saját lelkiismeretét és úgy feküdhessen le aludni, hogy azt gondolja, ő egy nagyon jó ember. Vélekedése szerint a karácsony kizsákmányoló, fallocentrikus (ezen a ponton már megmosolyogtató a vélemény), szegénygyűlölő ünnep, “gyilkos rettenet”. Épp ezért arra szólít fel, hogy “nyugodtan szard a le a Kisjézust!” (SIC!).
Hogy Bereczky saját meghasonlottsága miatt, korábban elszenvedett sérülések adta fájdalmában, vagy teljes lelki nihiltől szenvedve írta le sorait, nem tudom. Bízom benne, hogy inkább csak egy kis figyelemre vágyott. De semmi nem menti fel az alól, hogy mélyen belegyalogolt a keresztény emberek hitébe, valamint megannyi más ember lelki világába. (Vö. jaj annak, aki egyet is megbotránkoztat a legkisebbek közül!)
Az igazság ezzel szemben az, kedves Tamás, hogy karácsonykor éppen annak a Jézus Krisztusnak a születését ünnepeljük, aki megváltott minket, megszabadított emberi nyomorúságunktól, mivel a mindennapok küzdelmeinél sokkal nagyobb, felemelőbb és távlatibb célt adott, az örök élet lehetőségét. Annak a Jézus Krisztusnak a születését ünnepeljük, aki odaállt a kizsákmányoltak mellé, barátainak tekintette a legszegényebbeket és az élet szentségét hirdette. Éppen ezért keresztény emberek tömegei segítik karácsonykor is a szegényeket, emelik fel szavukat a kizsákmányoltakért és nem azért adnak ajándékot, hogy strigulát tehessenek a “jócselekedeteim” rovatba, hanem azért, mert valóban szeretet él bennük. Volt, van kitől megtanulniuk.
Tekintheted karácsony bibliai történetét bugyuta mesének, de óvnálak ettől. Fedezd fel inkább a “mese” igazságát, örömét és életet átformáló erejét! Nem akarlak megbántani, de ez alapján a szöveg alapján Neked is – ahogyan egyébként mindannyiunknak – hatalmas szükséged van rá. Merthogy vészkiáltást hallok, valami iszonyú nagyot, olyan ürességet, amit csak Isten szeretete tölthet be.
Valami szebbre szeretnélek hívni, mint amire Te invitáltál minket. Közeleg karácsony, Tamás; fogadd be életedbe a Kisjézust!
Vágvölgyi Gergely
