Manapság már mire eljön a szenteste, rengeteg „karácsonyozáson” vagyunk túl nemcsak mi, hanem a gyermekeink is. Lépten-nyomon ünnepelünk, az osztálytársakkal az iskolában, az ovis társakkal, a kollégákkal, a barátokkal, az üzleti partnerekkel és még sorolhatnánk, hogy ki mindenkivel. Szép beszédek, éneklés, jókedv, ajándékok, de mi marad az igazi karácsonyra?
Gyermekeink már október végétől láthatják a karácsony szembetűnő jeleit a boltokban, aztán decemberben mindenhol, ahol csak megfordulnak. Mire szenteste elkészül a saját családi karácsonyfa, addigra valószínűleg már száznál is több feldíszített karácsonyfával találkoztak. Hiába minden szülői igyekezet, gyakorlatilag nem lehet gyermekeinket megkímélni az „előkarácsonyoktól”.
Tavaly a Fiatal Családosok Egyesülete (FICSAK) ünnep-védői akciót indítottak a korai karácsony ellen, felhívva a figyelmet arra, hogy „ha mindig karácsony van, akkor sosincs karácsony”. Annyit kértek csupán, hogy a kereskedelemben a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó árucikkek halottak napja előtt ne jelenhessen meg a boltokban és a mikuláscsomagokat, karácsonyi kellékeket csak úgy lehessen árusítani a boltokban, hogy azokat egy 110-130 centiméter magas gyerek ne láthassa.
Kezdeményezésüket persze többen nevetségesnek találták és a kisgyermekesekre szerintük jellemző beszűkült gondolkodásmóddal magyarázták.
hirdetésTényleg annyira elvetemült elképzelés volna, hogy szülőként szeretnénk megőrizni a karácsony varázsát?
És nemcsak a gyermekeinknek, hanem magunknak is. Mert jó dolog a munkatársakkal is ünnepelni és meg is kell köszönni egymásnak az egész éves közös munkát, ahogy köszönet és ajándék illeti a tanító néniket, az ügyfeleket vagy akár a postást is, de a karácsony a sok-sok szereplő és a sokféle ajándék ellenére is alapvetően mégiscsak a CSALÁDÉ.
