Sötétben kelni sosem kellemes, de hát az évnek ez az időszaka van. Hideg időben sem kellemes átbaktatni a munkahelyre vagy az iskolába, főleg ha a rossz ébredés még ott van az ember szemében. De amikor már a délelőtti kávé sem segít abban, hogy legalább egy picit is kedvesebb legyek embertársaimmal, akkor üt be a felismerés: remek, elkapott az adventi depresszió!

Tudatosítom magamban, hát ez is elérkezett, révben vagyunk. Mulatságos, de ekkor talán még jobban elkezdem várni a karácsonyt…de csupán azért, hogy minél hamarabb vége is legyen. Legyen minden szép, legyen minden a helyén, de legfőképpen: legyen minden gyors, hogy aztán pihenhessek egy nagyot. 

Végül is, meg lehet élni így a Karácsonyt. Sőt, talán nem keresztény körökben hasonlóképpen megy. Optimális esetben a nagy rákészülődés és izgulás egy viszonylag szép és kellemes ünnepet eredményezhet. Akár egy keresztény családban is.

Csak emellett észre sem vesszük, hogy mindeközben megszületett a világ Megváltója.

Az ünnep megvolt, csak éppen az ünnepelt nem volt jelen. Végső soron ezt is okozhatja az, ha belesüppedek a nagy készület okozta depresszióba…

hirdetés

Ennek elkerüléséről már az interneten is temérdek cikket találunk, de azt még senkinek sem sikerült kitalálnia, hogy miként is telhet és telik el sokszor a karácsonyi ünnep “az ünnepelt” jelenléte nélkül. 

A cikk szerzője szerint ha ezt el akarjuk kerülni, akkor tudatosítanunk kell magunkban azt, „hogy 

nem csak egy ünnepet várunk, és egy kellemes családi együttlétet, hanem Valakit várunk.

Azt a Valakit, aki folytonosan eljön, hozzánk és értünk, hogy az életünket többé tegye, mint evés, ivás, munka, vagy szórakozás”. 

Valóban sok a stressz, könnyű feladni és belefáradni ebbe az időszakba. De csak azért is vegyünk erőt magunkon, takarítsunk ki magunk körül, és mindemellett önmagunkban is.

Várjuk méltóan Jézust, és akkor észrevesszük, hogy amit hoz, az sokkal jobb bármelyik ajándéknál. 

A teljes cikk itt olvasható. 

(Forrás: 777blog.hu)