Elhunyt Grendel Lajos, magyar próza élő klasszikusa

Súlyos betegség után kedden este örök békességre lelt nyugalomra tért a Kossuth- és Madách-díjas felvidéki író, kritikus és egyetemi tanár. Isten nyugosztalja.

Lévában született 1948-ban, de az egyetemi tanulmányait már Pozsonyban a Komensky Egyetem matematika–fizika szakán végezte, bár később magyar–angol szakra váltott. 1970 óta publikált a pozsonyi Irodalmi Szemlében, 1973 és 1992 között pedig a Madách Könyvkiadó szerkesztője volt. 1990-től a Független Magyar Kezdeményezés vezetőségi tagja is volt.

Regényei a felvidéki magyarság életét, problémáit szembesíti főképp a történelmi időkbe messzi visszanyúló előzményekkel. Valóságból, meséből, mítoszból és intellektuális elemzésből teremt eleven sodrású új prózát.

Korai novelláival, kisregényeivel (Teniszlabda, Hűtlenek, Éleslövészet) humorral és iróniával telve írta be magát a magyar írók legendáriumába.

Grendel Lajos az Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja volt, a köztestület az elhunytat saját halottjának tekinti – közölte az akadémia szerdán az MTI-vel. Mint írják, Grendel Lajos évtizedek óta a kortárs magyar próza állócsillaga, élő klasszikusa volt, folyamatosan gazdagodó és megújuló munkássága rendre újabb és újabb meglepetésekkel szolgált.

Munkássága – ami számos regényt, novellát, elbeszélést, tanulmányt és esszét tartalmaz– immár irodalomtörténeti jelentőségű. A szlovák, német, francia, angol, olasz fordítások révén Európa-szerte különböző díjakkal elismert művészete a kortárs magyar irodalom értéke lett. Nem véletlenül szerepelt az író 2015-ben már az írásbeli érettségi tételek között is – olvasható az MMA közleményében.

Grendel Lajos 1948. április 6-án született Léván, értelmiségi családban. A helyi magyar gimnáziumban érettségizett, 1966-tól a pozsonyi Komensky Egyetemen matematikát és fizikát hallgatott, majd szakot váltott, és 1973-ban magyar-angol szakon diplomázott. Egyetemistaként a József Attila Ifjúsági Klub estjeit látogatta, első írása is a klub később betiltott lapjában, a Hangban jelent meg. 1970-ben az Irodalmi Szemle közölte első novelláját, Teniszlabda címmel.

1973-ban a Madách Könyvkiadó szerkesztője lett, 1979-ben pedig megjelent első novelláskötete, a Hűtlenek. Írói pályája a nyolcvanas évek elejétől felfelé ívelt, regényeivel (Éleslövészet, Galeri, Áttételek) új fejezetet nyitott a szlovákiai magyar irodalomban. A magyar nyelvű eredetivel egy időben mindhárom kötet szlovákul is megjelent.

Újító szemlélete megnyilvánult a Bőröndök tartalma című 1987-es novelláskötetében is. 1999-ben jelent meg nagysikerű regénye, a Tömegsír. Az ezt követő regényeiben (Nálunk, New Hontban és Mátyás király New Hontban) a nemzetiségi és a közép-európai létezés nehézségeit ironikus elemzéssel megvilágító előadásmódot használt. A regények és novellák mellett Grendel Lajos esszéivel, tanulmányaival és glosszáival is jelentőset alkotott, az Elszigeteltség vagy egyetemesség (1991), a Rosszkedvem naplója (1992), a Hazám, Abszurdisztán (1998) írásaiban az anyanyelvi kultúrával, a szlovákiai magyar irodalmi hagyomány kérdéseivel, a kisebbségi irodalmak státuszával, az 1989 utáni társadalmi-politikai helyzettel foglalkozik.

Munkásságáért 1990-ben József Attila-, 1999-ben Kossuth-, 2006-ban Giuseppe Acerbi-, 2007-ben Márai Sándor-, 2011-ben Hazám-díjjal, 2005-ben a Szépírók Társasága díjával és Magyar Művészetért Díjjal jutalmazták, 2003-ben pedig a magyarok és a szlovákok közeledésének előmozdításában szerzett érdemeiért a legmagasabb szlovák állami díjat, a Pribina Kereszt első fokozatát is megkapta.

(vasárnap.hu, MTI)