Romániában 29 éve valóság lett az, amit addig mindenki lehetetlennek hit
A romániai rendszerváltás nagyon sok szempontból nem volt szokványos. Egyrészt azért, mert gyakorlatilag egy regionális központból, Temesvárról indult ki az egész eseménysorozat, amely innen terjedt ki később az egész országra. Másrészt pedig azért, mert a forradalom kirobbantásában jelentős szerepe volt a hitnek, a vallásosságnak is.
Az első pillanatokban még nem lehetett látni azt, hogy ez lesz majd Kelet-Európa legvéresebb rendszerváltása. Minden azzal kezdődött, hogy 1989 december 16-án a titkosrendőrség (Securitate) munkatársai ki akarták lakoltatni parókiájából Tőkés László református lelkészt. Tőkés ekkor már komoly népszerűségnek örvendett a temesvári hívek körében, elsősorban annak köszönhetően, hogy bátran felemelte szavát a rendszer ellen. December 11-én interjút adott a Magyar Televíziónak, amelyben kritikával illette a román kormányt, s épp ezért akart ellene fellépni a titkosrendőrség.
Kilakoltatásának hírére azonban hívei a parókia köré gyűltek, s élőláncot alkottak az épület körül, megakadályozva ezzel a hatóságok fellépését. A védekező céllal induló demonstráció azonban hamarosan a rendszer elleni általános tüntetéssé nőtte ki magát. Már december 16-án is csupán vízágyúval és könnygázzal tudták feloszlatni a rendfenntartó erők a tömeget. 17-én viszont a tüntetők már elfoglalták a megyei Pártszékházat is, ami után viszonzásképpen éles lőfegyverekkel felszerelve, használatukat engedélyezve a katonaságot is bevetették ellenük. Másnap Temesváron elrendelték a szükségállapotot.
Mindezt egy hosszú forradalmi folyamat követte, amelynek során a temesváriak mintájára egyre többen léptek fel a diktatúra ellen. Igaz volt ez a magyarokra, románokra és a szászokra egyaránt, a nemzetiség helyett mindenki számára a kommunista rezsim megszüntetése lett a cél.
Karácsonykor az országon belül még harcok folytak, azonban ekkor már a felkelők elfogták a Ceaușescu-házaspárt, s rögtönítélő bírósági eljárás keretében golyó általi halálra ítélték őket. Az ítéletet december 25-én hajtották végre. A fegyveres harcok még jó néhány napig folytatódtak, csak lassan indulhatott meg a helyzet normalizálása.
A romániai forradalom jó példa arra, hogy az összetartás, az egymásért való kiállás milyen hatalmas erő.
