A tűz az épületet elégetheti, a múltat és a jövőt sohasem

A főváros, sőt, talán az ország egyik ikonikus épületében, az 1982-ben épült Budapest Sportcsarnokban immár csaknem két évtizede ütött ki egy, a karácsonyi vásárban égve felejtett gyertya miatt a pusztító tűz. 

A sportcsarnok korának legjelentősebb koncertjeinek és sporteseményeinek adott otthont sok más rendezvény mellett. Olyan előadók léptek fel a létesítményben, mint például Tina Turner, Elton John, vagy Chuck Berry. Számos sportág világbajnokságait, Európa-bajnokságait rendezték meg, a létesítmény dolgozói már-már hihetetlen profizmussal váltogatták meg a sportcsarnok belső terének funkcióját: volt, hogy szó szerint jégre vitték egy koncerten a közönséget – a jégpálya megfelelő letakarásával – hogy a koncert utáni reggelen újból használható legyen a pálya a sportolók számára.

A koncertek és a sportesemények mellett olyan monumentális egyházi eseményeket is rendeztek, melyek nagy mértékben hozzájárultak az egyházi közösségek építéséhez. Ekkor kezdtek elterjedni a több ezer fős “prédikációk”, melyek hangulatukkal egy egészen új irányvonalat vázoltak fel híveiknek.

Itt tartott összejövetelt Billy Graham, a világ talán egyik legismertebb evangélistája, valamint a Taizéi Közösség éves találkozójának keretein belül az alapító Roger Schütz is.

Az ország életében kiemelkedő események helyszínéül szolgáló létesítmény helyére 2003-ban építették fel a Papp László Sportarénát, mely jelenleg is Budapest és Magyarország legnagyobb létesítménye a maga 12 500 fős befogadóképességével. Ezt csupán a régi, 2016-ban lebontott fedetlen Puskás Ferenc stadion tudta felülmúlni, ennek lelátója hivatalosan 78 ezer fős volt. Jelenleg a Papp László Sportaréna mellett a fedett BOK (volt SYMA) és a szabadtéri Budapest Park képes hasonló számú látogatót befogadni. Ennél kisebb helyszíneken csupán 2000-3000 ezer ember fogadására alkalmasak. Hol a köztes megoldás?

Volt szerencsém mind a “nagyokban”, mind a “kicsikben” koncerteken, sporteseményeken részt venni. A kisebb befogadóképességű létesítmények eseményeire a jegyvételt követően viszonylag gyorsan kikerül a “megtelt” tábla, a jegyeket van, hogy órák alatt elkapkodják. A nagy arénákban szinte mindig látni üres sorokat.

Felmerül a kérdés, nem lenne-e szükséges egy közepes befogadóképességű csarnok, ahova ennek megfelelő létszámú események kerülhetnének megrendezésre.

A köztes méret abszolút megfelelő lehetne ugródeszkának is az olyan előadóknak, akik már kinőtték a 2000-3000 fős helyszíneket. Addig is marad a nagyobb létesítmények tereinek megfelezése a kisebb létszámú rendezvények számára. 

(Fotó: MTI – Kovács Tamás)