Ideje hozzálátni a Luca-szék faragásához!

December 13-án Szent Lúcia napját ünnepeljük, legendájából írók, költők és festők merítettek ihletet. Miután neve a lux, vagyis fény szóból ered, így oltalmáért folyamodtak a vakok és a szembetegségekben szenvedők, a bűnbánó utcanők, a földművesek és a különféle kézművesek, de ugyanígy a varrónők, a párnakészítők és a nyergesek is, mivel valamennyien hegyes szerszámokkal dolgoznak.

A történet szerint Lúcia Siracusa városának egyik legelőkelőbb családjából származott. Édesanyja betegsége miatt gyógyulást kérve Cataniába zarándokoltak Szent Ágota sírjához. Az imák meghallgatásra kerültek, s édesanya felépülése után Lúcia álmában megjelent Szent Ágota, aki azt mondta neki, nem kellett volna idegen helyen keresni a gyógyulást, saját hitével is meggyógyíthatta volna anyját.

Ágota ígéretet tett Lúciának arra, hogy szüzessége és szeretete jutalmaként az Úr általa éppen oly nagy dicsőséget szerez majd Siracusának, mint amilyet Cataniának adott az ő vértanúsága által. A hazafelé vezető úton Lúcia megkapta az engedélyt, hogy ne kelljen férjhez mennie, s amit hozományként birtokol, azzal tetszése szerint bánhat.

Lúcia hite, kereszténysége és Jézus-hitvesi szándéka miatt az elhagyott vőlegény nem volt boldog, ezért bosszúból bíróság elé vetette a lányt, ahol többféle kínzásnak tették ki, amiért a császári törvények helyett Isten parancsaihoz tartotta magát.

Tartsd hát magadat a császárod törvényéhez – mondta a bírónak Lúcia -, én meg szívem Urának, Jézus Krisztusnak a törvényéhez tartom magam. Te féld a császárodat, én az én Istenemet félem. Keresd uradnak kedvét, én pedig arra törekszem, hogy Krisztus előtt legyek kedves. Tedd, ami neked jólesik, de én azt teszem, amiből üdvösségem támadhat!

A Gergely naptárreformig, 1582-ig december 13. volt az év legrövidebb napja. Ezt tekintették a tél közepének, továbbá munkamentes törvénynap volt egyben. Gazdag népszokások tartoznak Luca napjához, amelyekben pogány elemek is feltűnnek. Így lett Lúcia napja a jövendölések napjává, amelyen az időjárásra, a vetésre, a baromfira, sőt az egyéni sorsra vonatkozó jóslások is történtek.

„Lassan készül, mint a Luca széke”

Mivel az év legsötétebb időszakára esik Luca napja, a néphit szerint a gonosz, alantas szellemek visszajárnak, így tehát a fény és vidámság mellett negatív hozadékai is lehetnek.

Ehhez a boszorkányos jelleghez kötődik Luca széke is, amelyet ezen a napon kezdtek el faragni. A készítéséhez kilencféle fát: kökényt, borókát, jávorfát, körtét, somot, jegenyefenyőt, akácot, csert és rózsafát kellett használni, s karácsonyig el kellett készülnie úgy, hogy minden nap csak egy műveletet lehetett rajta elvégezni.  Innen ered a mondás is, miszerint „Lassan készül mint a Luca széke”.

Amint elkészült a szék, december 24-én az éjféli misén ráülve vagy ráállva a készítője megláthatta, a gyülekezet tagjai közül kik a boszorkányok. Ezt felismerve maga után mákot szórva menekülnie kellett a biztonságot nyújtó otthonába, ahol a széket el kellett égetni.

Luca-napi búzaültetés

Ezen a napon kis tálkába a háziasszonyok búzát szórtak, amit karácsonyig szorgosan öntöztek, neveltek. Minél magasabbra nőtt a növény, annál bővebb termést jósoltak a következő évre.

Emellett a búza zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye pedig a Megváltó érkezését hirdette. A búza az élő kenyeret, Jézust jelképezte. Gyakran helyeztek a tálkákba gyertyákat, mécseseket is.

Luca kalendáriuma

A Luca naptól karácsonyig tartó tizenkét nap időjárásából következtettek a következő esztendőére is. Amilyen az első nap, olyan lesz az eljövendő év első hónapja, amilyen a második nap, olyan a második hónap és így tovább.

„Luca, Luca kitty-kotty”

Alakoskodó vagy kotyoló fiúk házról-házra járva lopott szalmán vagy fadarabon térdelve mondták termékenységvarázsló rigmusaikat. A kotyolásnak nevezett szokás segítette az eljövendő bő termést és a jószágok megfelelő szaporulatát.

A mondóka kezdősora „Luca, Luca kitty-kotty…” volt, innen ered a tevékenységre vonatkozó kifejezés. Viszont ahol a legények nem kaptak adományt, ott fenyegetőztek: „Egy csibéjük legyen, az is vak legyen”!

Luca-napi jóslások

Luca napján a hajadon lányok 13 cédulára különböző férfi neveket írtak, amelyből karácsonyig minden nap egyet elolvasás nélkül tűzbe vetettek. Úgy tartották, hogy a jövendőbeli az utolsó, megmaradt papírdarabon szerepelt név lesz.

A varázsló eljárások között szerepel a tollaspogácsa vagy lucapogácsa készítése. A jóslás lényege az, hogy akinek sütés közben a pogácsáján a toll megperzselődött, annak közeli halált jósoltak.

Dologító nap

Az asszonyok feladata volt biztosítani a következő évre a bőséges tojást, a tyúkokból rendes kotlóst nevelni. Ezért ezen a napon sokat kellett ülniük a nőknek és távol maradniuk a háziasszonyi feladatoktól. Például a fonás és a varrástól is, különben bevarrták volna a tyúk fenekét.

(Forrás: Magyar Kurir – Fotó: ofi.hu)