Antall József és a Kacsamesék-generáció
Fura érzés tudni, pontosan mit csináltam 25 évvel ezelőtt. Ma este vagyunk így egy páran Magyarországon. Tisztán látom magam, ahogy billegek a piros hintaszékben, és meredten bámulom Dagobert bácsi kalandjait a tévében. Fura, most még azt is tudni vélem, hogy az a kék szőrmés mamuszka volt a lábamon, nehogy megfázzak. A 11 évesek minden figyelmével Dagobert bácsira koncentráltam, miközben Anyámék a fürdőszobában beszélgettek.
25 évvel ezelőtt azonban fekete lett a képernyő, miután Dagobert bácsi magán kívül azt ordítozta, hogy egy tengeri szörny felfalta a fagylaltját, a kiskacsák pedig egy „Fogjuk le!” felkiáltással ráugrottak. A drámai feketeséget aztán Chopin B-moll szonátája követte. A sokk hatására a fürdőbe rohantam, de alig mondtam végig mi történt, Anyám jelentőségteljesen azt mondta Apámnak: „Meghalt Antall!”, aztán összenéztek a fejem fejem felett. Akkor már lehetett tudni a betegségéről…
Az internetes kommenteket végigböngésztem ma a videó alatt, és azt látom, rengetegen ugyanúgy emlékeznek vissza erre a pár percre. Az akkor a tévé előtt ülő gyerek átéltek egy kisebb traumát, hiszen kiszakították őket a biztonságos mesevilágból, és jött az ismeretlen, érthetetlen feketeség. Chopin mély feketesége mindent elborított az országban pár percre. Aztán jött Boross Péter és hivatalosan is bejelentették Magyarország rendszerváltás utáni első miniszterelnökének halálát.
Azoknak, akik azóta sem tudják, mi lett Dagobert bácsi vagyonával, ami a fagylaltba volt rejtve: visszakapta a kisöreg.
Ma arra emlékezünk, hogy Antall József 25 évvel ezelőtt hunyt el.
